9. Fejezet

 

Kilencedik fejezet

 

Fordította: Szilvi

 

Kathryn próbálta számon tartani a kanyarokat, amiket tettek, azt, hogy milyen messzire mennek. De még a fogyatkozó holdnál is, amely még mindig majdnem telihold volt, a nagy terepjáró sötét ablakain túl nem lehetett semmit sem látni. Talán ha idevalósi lett volna, ha túrázott vagy táborozott volna ezeken a hegyeken, akkor képes lett volna fejben maga elé idézni a térképen a helyzetüket, de egy virginiai városi lány számára a táj a semmi egyhangú foltja volt a semmi közepén. Az agya egy részén hangosan vijjogott a riasztó, azt mondogatva neki, hogy aggódnia kellene, amiért ilyen messze van, teljesen egyedül, egy csapat vámpírral. De akárhogy is nézte, egyszerűen nem hitte el, hogy Lucas bántani akarná. Igen, nem volt túl őszinte, és határozottan veszélyes volt, de annak a fajta veszélynek, amit a férfi jelentett számára, semmi köze nem volt a semmi közepén álló házakhoz.

Kicsit megmozdult, és kitűnően érzékelte Lucas karját a mögötte lévő ülésen. Kényelmetlenülés bizonytalannak érezte magát tőle, mintha újra a középiskolában lenne, és nem tudná, hogy a fiú csak kinyújtja a karját, vagy tényleg tetszik neki. Kathryn már nem az a túl magas, esetlen lány volt, de nem is volt éppen a végzet asszonya. Tudta, hogy a férfiak felfigyelnek rá. Elvégre közel 180 centi magas szőke volt, kiváló kondícióban, és viszonylag csinos arccal. De ez általában véget is ért az észrevétellel. Kicsit túlságosan is magabiztos volt, mondták neki a főiskolai barátai, túlságosan hűvös. Elriasztotta a férfiakat. Mintha olyan férfival akart volna kapcsolatot, akit bármelyik gerinces nő megfélemlít.

Lucas nem ijedt meg tőle. Amennyire a lány meg tudta ítélni, semmi sem félemlítette meg.

Nem mintha számított volna, hogy Lucas mit érez iránta. Nem azért volt itt, hogy bárki elcsábítsa, még kevésbé olyan valaki, aki szándékosan elhallgatott kritikus információkat. Ez az ő könyve szerint egyenértékű volt a hazugsággal. Még akkor is, ha a hazug egy nagyon szexi csomagba pakolva érkezett. Halkan felsóhajtott, és nagyon erősen a kocsi előtt elmosódó, kivehetetlen alakokra koncentrált, próbálva figyelmen kívül hagyni a haját érintő enyhe rángást, ami azt jelezte, hogy Lucas játszik vele. Átkozott vámpír.

Befordultak egy földútra. Sokkal durvább és lazább volt a gumik alatt, és nyilvánvaló porfelhők gomolyogtak az ablakok mellett. A nagy jármű azonban egyáltalán nem lassított, annak ellenére, hogy időnként keményen döccent, és a futóműnek csapódó kövek hangja hallatszott. Kathryn a terepjáró közepe felé hajolt, és megpróbált kinézni a sötétített szélvédőn. Úgy vélte, hogy egy ház van előttük, de nem lehetett biztos benne.

– Mindjárt ott vagyunk – mondta Lucas, mély hangja dallamos és lágy volt. Kathryn érezte, ahogy a vágy remegése végigsiklik az idegein, és visszahúzódott az ülésen a saját oldalára. Úgysem látott semmit, és ha túl közel kerül Lucashoz, az aláássa elhatározását, hogy gyűlölni fogja.

Bár ez valójában nem volt pontos. Nem akarta gyűlölni a férfit. Épp ellenkezőleg. De nem bízott benne. Olyan könnyen hazudott, mint ahogy mosolygott. Hogyan is lehetne bármilyen kapcsolata egy ilyen férfival? Vámpír, emlékeztette magát még egyszer. Egyáltalán nem ember volt.

A terepjáró kissé megcsúszva, hirtelen megállt a földúton. A sofőr parkolófokozatba váltott, és lekapcsolta a motort. Kathryn gyorsan kikapcsolta a biztonsági övét, alig várta, hogy távol legyen a sötét hátsó ülés kényszerű meghittségétől. Nem várta meg Lucast, hanem kinyitotta maga mellett az ajtót és kilépett, kissé köhögve a levegőben szálló, felgyülemlett por miatt.

Körülnézett, és látta, hogy egy házhoz érkeztek... valamiféle házhoz. Nem sokat látott, de még a holdfény is elég volt ahhoz, hogy lássa, az épület amerikai mércével mérve ősrégi. Nem történelmi, mint az európai kastélyok, ahogy az egyik kedvenc komikusa mondta volna, de határozottan ötven évnél régebben épült. Ebben az esetben jóval több, mint ötven éve. Vagy ez, vagy bárki is építette, nagyon pocsékul értett az építkezéshez.

Úgy látszott, hogy deszkából készült. Kicsi volt – legfeljebb 110 négyzetméteresre tippelte –, és a fedett tornácnak mind a lába, mind a teteje megrogyott. A fa száraznak és szürkének látszott a holdfényben, és csak elképzelni tudta, hogy napfénynél még rosszabb lenne a látvány.

Kathryn kétkedve tanulmányozta. Itt tervezte Lucas a négyszemközti beszélgetésüket? Volt egyáltalán vízvezeték? És mi a helyzet a fűtéssel? Remélte, hogy nem egy olyan fatüzelésű kályhát használtak, mert azok a dolgok füstöltek, és a szagot lehetetlen volt aztán eltüntetni a hajából és a ruhájából.

– Innen nem tűnik túl nagy dolognak – mormolta Lucas a nő fülébe.

Kathrynnek sikerült elfojtania a meglepettségtől való rándulás nagy részét, de nem az egészet. Vetett egy pillantást a férfira, de az csak játékosan visszakacsintott. Legközelebb, ha így mögé lopakodik, le fogja lőni. Hadd lássa, mennyire találja akkor viccesnek. Alattomos szemétláda!

Nicholas a ház mögül közeledett. Nyilvánvalóan hátrament valamiért, amíg a lány...ööö... az épületben gyönyörködött. Odasietett, ahol a lány állt Lucasszal, és átadta neki a bérelt jármű kulcsát. A lány kérdőn nézett rá.

– A ház mögött parkol – mondta neki egy gyors kacsintással. – A sofőr más útvonalon jött el a városból, és megelőzött minket.– Lucashoz fordult. – Uram?

– Itt maradunk – válaszolta Lucas a kimondatlan kérdésre. – Tudjátok, hogy mi a gyakorlat. Kathryn és én jól megvagyunk a főépületben. Tegyétek meg a szokásos előkészületeket reggelre!

Főépület? Gondolta magában Kathryn. Volt ennél valami kisebb is? Elfordította a fejét, a környéket fürkészte, de nem látott semmit, ami lakóépületre emlékeztetett volna. Várjunk csak! Reggel?

– Igen, atyám! – mondta Nicholas. – Talán valamelyikünknek Önnel kellene maradnia, és...

– Megleszek, Nick!Kathryn nem fog lelőni, ugye, a cuisle?

Kathryncsúnya pillantást vetett rá. Nyilvánvalóan szüksége lesz egy ír fordítóalkalmazásra a telefonjára. A férfi többször is használta ezt a bizonyos szót, és a szövegkörnyezetből meg tudta állapítani, hogy valószínűleg valamiféle becézés lehetett, mint azédesem, vagy a cukorfalat.Jobb, ha valami ilyesmi volt. Ha bébi, vagy kiscicám, vagy, Isten ments, valami olyasmi, mint a kicsikém, akkor nagyon ki fogja osztani a férfit. Amint megérti, hogy mit mondott.

– Kathryn?

Elmosolyodott magában. Lucas aggódónak tűnt, amiért nem válaszolt rögtön a kérdésére, hogy lelőné-e.

– Nem – mondta végül, és hagyta, hogy sajnálkozás hallatszódjona válaszából. – Nem tervezem, hogy lelőlek.

A férfi éles pillantást vetett rá a sajnálkozó hangsúly miatt, de azt mondta Nicholasnak: – Helyezkedj el éjszakára, Nick! Tudni fogod, ha szükségem lesz rád!

Nicholas láthatóan elégedetlen volt az utasítással, és Kathryn azon tűnődött, vajon tényleg azt gondolja-e, hogy őveszélyt jelent Lucasra. De követte a parancsot, biccentett a főnökének, és eltűnt a ház hátsó része mögött.

– Hová mennek? – kérdezte Lucastól, amikor a tornác felé indult.

– Hátul van egy emeletes ház. Elég kényelmes lesz nekik.

Kathryn kételkedett ebben. Épp annyira, mint amennyire abban is kételkedett, hogy túlságosan kényelmesen érezné magát a főépületben, de a fenébe is. Eljött eddig, és amúgy sem maradna sokáig. Követte Lucast, óvatosan lépett a megroggyant tornácra, elképzelve, hogy a cipőjének magassarka egyenesen áthatol a deszkákon, ha nem vigyáz. De a tornác meglepően szilárd volt, még Lucas sokkal nagyobb súlya alatt sem hajolt be, miközben a férfi a bejárati ajtóhoz lépkedett, és behelyezte a kulcsot. Az ajtó zárja nagyon erős volt egy ilyen régi szerkezethez képest, és közelebbről megnézve kiderült, hogy nemcsak az ajtókeretet erősítették meg, hanem az ajtó is több volt, mint amilyennek látszott. Nem lakattal zárt volt, de... – megkocogtatta az ujjaival az ajtó felületét. Acél volt.

Lucas rápillantott. – A látszat néha csal, Kathryn! – Kathrynnel a sarkában belépett a házba. A lány most már kíváncsi volt. Vajon mennyi volt csak a látszat abból, amit látott?

Lucas suttogott néhány szót, és Kathrynúgy érezte, mintha valami végigsimított volna a bőrén, valami statikus elektromosságszerű. Hirtelen meleg fény világította meg a szobát. A kandallón gyertyák lobbantak fel, de a fény nagy része a szobában több helyen elhelyezett rejtett lámpából áradt, ami határozottan nem az volt, amire Kathryn számított.

És ekkor megcsapta a felismerés. Épp most volt szemtanúja...egy varázslatnak? Lehetetlen, de milyen más szóval lehetett volna ezt leírni? Lucas suttogott, és hirtelen világos lett. Ha csak a lámpák lettek volna, akkor a taps-kapcsoló vámpírváltozatára gyanakodott volna, de a gyertyák? Odasétált a kandallóhoz, és alaposan szemügyre vette az enyhén illatos vaskos viaszhengereket. A lángok valódinak tűntek, de... megnyalta az ujjait, és próbaképpen megcsípte az egyik kanócot. Az ujjai között sistergett, és Lucas felnevetett mögötte.

– A gyertyák teljesen valódiak, ahogy a láng is. Utálom azokat a hamis, elektromosokat. Nincs bennük semmi romantika.

Kathrynéles pillantással fordult a férfi felé.

– Ki beszélt itt romantikáról? Azért vagyunk itt, hogy beszélgessünk!

Lucas félredobta a kabátját, és hamis elszörnyedéssel a fejét ingatta. – Milyen gyakorlatias nő vagy te, Kathryn Hunter! Fáj a szívem! Mindenütt van romantika! Vagy legalábbis kellene lennie. A világ jobb hely lenne tőle.

– Aha – válaszolta szkeptikusan, és új szemmel tanulmányozta az öreg házat. Valaki sokat fáradozott, hogy kívülről romos látszatot keltsen. De itt bent nem volt semmi látszat. Bárki is díszítette a farm főépületét, ezen is ő dolgozott. A nappali kicsi volt – ezt nem lehetett megjátszani –, de tele volt kényelmesnek látszó bútorokkal. Egy hatalmas, vörösesbarna bőrből készült, párnákkal teli kanapé és két, hozzá méretben és színben is illő fotel foglalta el a helyet a kandalló előtt – amely hirtelen lángra lobbant.

Kathryn éles pillantást vetett Lucasra, aki visszavigyorgott rá, és egy elegáns kis mozdulatot tett a kezével, mint valami színpadi bűvész. Már csak egy diadalmas „ta-dam!” hiányzott. És nem szerette volna pontosan tudni, hogyan csinálta ezt a férfi? Semmi sem utalt arra, amit olvasott, hogy a vámpíroknak lenne valódi mágiájuk, mármint a meghosszabbított élettartamukon túl.

Kathryn hátat fordított a férfi túlságosan is önelégültnek látszó arckifejezésnek, és folytatta a szoba feltérképezését. Egy természetes szikladarabon fekvő téglalap alakú, a vastag gyantabevonat alatt sötét,repedezett fadarab szolgált dohányzóasztalként. A padló nagy része keményfa volt, de az asztal alatt egy nagy, mély, gazdag vörös színű szőnyeg terült el. Egészen jobbra tekintve Kathryn egy konyhasarkot látott, amely alig volt több egy mosogatónál és egy mikrohullámú sütőnél, alatta egy rövid szekrénysorral és egy bárhűtővel. Az ablak mellett egy halvány fenyőfából készült kis konyhaasztal állt, négy székkel, egy-egy székkel minden oldalon. A vámpíroknak nem igazán volt szükségük nagy konyhára, feltételezte. Az asztal valószínűleg inkább plusz ülőhelynek szolgált, mint potenciális vacsoravendégeknek.

Felnézve azt látta, hogy Lucas figyeli, ahogyan végigméri a helyet.

– Ez nagyon szép – jegyezte meg, miközben elismerően végigsimított a kanapé puha bőrtámláján.

– Bár nem erre számítottál – cukkolta a férfi.

A lány akaratlanul is elmosolyodott.

– Nem – ismerte be. – De te egy alattomos fickó vagy.

Lucas a mellkasához kapott. – És már megint megsebeztél!

Kathryn a szemét forgatta, és a szoba másik végébe sétált. Két nyitott ajtó volt; az egyik a hálószobába vezetett. Csak egy pillantást vetett arra, majd gyorsan továbbment a másikhoz, ami egy vendégfürdőszoba volt, csak egy mosdóval és egy vécével. Kíváncsi volt, hogy a hálószobához tartozik-e egy főfürdőszoba, de nem állt szándékában kideríteni. Ez egyértelműen Lucas búvóhelye volt, ami azt jelentette, hogy ez az ő hálószobája volt. Oda nem megy be. Kizárt dolog. Nem.

– Kérsz egy italt?– kérdezte Lucas, és úgy sétált a bárpult felé, mint egy nagy, lusta macska. Ez a pasas sosem sétált egyszerűen?

– Vizet, ha van – válaszolta udvariasan. – Később vissza kell mennem a motelbe.

Lucas olvashatatlan pillantást vetett rá, de előhúzott egy üveg vizet a hűtőből, és átnyújtotta neki, miután hallható reccsenéssel csavarta le a kupakot. A lány valószínűnek tartotta, hogy ezt szándékosan tette, hogy demonstrálja, hogy nincs az üvegben semmi más, csak víz.

Magának egy kristálypoharat vett elő a szekrényből, és a pulton álló, hozzáillő üvegből borostyánszínű italt töltött magának. Egy finom whisky kellemes illata töltötte beKathryn orrát. Ő nem volt whiskyivó, de az apja igen, és az illat gyerekkori emlékeket idézett fel benne. Nem mondhatta, hogy azok jobb idők voltak, de talán kevésbé voltak bonyolultak.

Lucas tisztán fogyasztotta a whiskyt. A kandalló előtti bútorokra mutatott, és Kathrynmegkerülte a nagy kanapét. Nagy volt a kísértés, hogy inkább az egyik székre üljön, de az gyávaság lett volna. Így hát leült a kanapéra, elég messze a közepétől ahhoz, hogy ne váltson ki semmiféle intimitást. Valami megbökte az oldalát, ahogy elhelyezkedett a párnák között, eszébe juttatva, hogy még mindig rajta van a Glockja. Lecsatolta a pisztolytáskát az övéről, és a dohányzóasztalra tette.

Lucas szájának egyik oldala mosolyra húzódott, miközben megkerülte az asztalt, aztán kecsesen lezuhant a kanapéra, és a hátát a nőével szemközti saroknak döntötte, felhúzva az egyik térdét a párnákra.

Kathryn ivott egy kis kortyot a hideg vízből.

– Szóval, hogy csinálod? Hogyan gyújtod meg a gyertyákat és a kandallót, és kapcsolod fel a villanyt anélkül, hogy bármihez is hozzáérnél?– intett a kandalló általános irányába.

A férfi elutasítóan megvonta a vállát. – Vámpír vagyok. Senki nem mondta el neked, hogy ez mit jelent? Azt hittem, az FBI legalább ennyit tud!

– Lehet, hogy ők igen, de én nem. Azt mondtad, válaszolsz a kérdéseimre, ha veled jövök! Szóval, világosíts fel!

Lucas elgondolkodva nézett rá, majd megkérdezte: – Mit tudsz a vámpírokról? Pontosabban hiszed, hogy tudsz.

Kathryn pislogott, kissé meglepődve, hogy a férfi ilyen könnyen beadta a derekát. Nem bízott a „könnyűben”, különösen akkor, ha Lucas Donlonról volt szó. De válaszokat akart, úgyhogy egyelőre játszotta a szerepét.

– Nem sokkal többet, mint ami általánosságban tudható – ismerte el. – És feltételezem, hogy ennek egy jó része fantázia.

– A nagy része, lefogadom – értett egyet, és lassan kortyolt egyet a poharából. Egy hosszú pillanatig nézte a nőt. – Hiszel a mágiában?

– Nem– válaszolta a lány azonnal. – De hiszem, hogy valami tűnhet mágiának, ha az ember nem érti, hogyan történik.

– Vagy ha valaki nem tudja megcsinálni, míg másvalaki igen – értett egyet Lucas.

– Pontosan!Szóval, hogyan csinálod?

– Nem tudom megmagyarázni – mondta tárgyilagosan. – Olyan lenne, mintha Einstein megpróbálná megmagyarázni, hogyan volt képes úgy látni az univerzumot, ahogyan látta, vagy a futballban az irányító megpróbálná megmagyarázni, hogyan képes pontosan eltalálni azt a pontot, ahol az elkapója másodpercekkel azelőtt lesz, mint mielőtt a másik ember odaér.

– Einstein? – ismételte meg huncutul.

Lucas könnyedén felnevetett. – Tudtam, hogy ez nem fog tetszeni neked! Ezért is dobtam be az irányítót. Nem szóviccnek szántam.

Kathryn felnyögött, de ugyanakkor nem tudta megállni, hogy ne mosolyodjon el. Olyan átkozottul vonzó volt, még akkor is, amikor arrogáns volt. Valóban irányító. Egészen biztos volt benne, hogy Einsteinnek képzelte magát, nem pedig valami futballhősnek.

– Oké, Einstein – mondta elnyújtva a lány –, kérlek, próbáld meg elmagyarázni ennek az egyszerű halandónak, mit érzel, amikor ezt csinálod! Csak rágondolsz, és máris megvalósul? Minden vámpír képes erre?

– Nem, mindkét kérdésre. Minden vámpír megváltozik valamilyen módon az emberből vámpírrá válás során. De csak nagyon kevesen rendelkeznek olyan rendkívüli erővel, ami ahhoz szükséges, hogy vámpírlorddá váljanak.

– És te természetesen a kevesek közé tartozol.

– Ez nem hiúság, Kathryn, hanem tény! És nem azt mondtad az imént, hogy a tényekkel nem lehet vitatkozni? Azt azonban elismerem, hogy nem vehetem magamra a képességeimet. Ez a sors fintora, és senki, még közülünk a leghatalmasabbak sem tudják megjósolni, hogy ki lesz vámpírlord, és ki nem. Másrészről viszont – folytatta megfontoltan –, elismeréssel tartozom azért, amit ezekkel a képességekkel tettem, és teszek is érte. Még Einsteinnek is fegyelmeznie kellett a zsenialitását.

Kathryn ezzel nem tudott vitatkozni. – De mi a helyzet a tűzzel és a fényekkel? Az is csak magadnak köszönhető?

– Szeretném magaménak vallani, de nem. Ha egy vámpír elég erős, férfi – vagy nő, bár a legtöbb vámpír férfi, olyan okokból, amikbe most nem megyek bele – képes manipulálni az energiát. Ez valószínűleg nem egy tudományosan pontos leírás, de ez az érzés, amikor ezt csinálom. A fizika törvényei azonban még a vámpírok esetében is érvényesek. Nem tudok energiát teremteni. Csak azt tudom megváltoztatni, ami már ott van. Egyszerűen csak azt teszem a nyers energiával, amit te tennél egy gyufával. A hatás ugyanaz. Csak kihagyok egy-két lépést.

Kathryn szótlanul nézte a férfit, ügyelve arra, hogy a gondolatai ne látszódjanak az arcán. Lefogadta volna, hogy nem ő volt az első, aki alábecsülte Lucas Donlont. Hogy azt feltételezte, nem több, mint egy jóképű sármőr, akinek nincsenek a fejében értelmes gondolatok. A fizika törvényei! Nem a legjobb tantárgya. Egyáltalán nem az ő tantárgya, ha jobban belegondol. A főiskolai tantárgyválasztásban már-már fóbiával határos szorgalommal kerülte a természettudományi és matematikai tárgyak listáját.

– Ahogy már korábban is mondtam, Kathryn – jegyezte meg Lucas halkan –, a dolgok nem mindig azok, aminek látszanak.

– Igazad van – ismerte el a lány.

– Persze, hogy igazam van – válaszolta kiszámíthatóan. – De elég a vámpír titkokból! Mondd csak, miért gondolod, hogy Alex Carmichaelnek köze van a fivéred eltűnéséhez?

– Nem vagyok benne biztos, hogy így gondolom. Jelenleg ő csak valaki, akivel beszélni akarok.

– Mennyit mondott neked Kurt, amikor ma este beszéltél vele a klubban?

Az első gondolata az volt, hogy megkérdezi, honnan tudja Lucas, hogy egyáltalán beszélt Kurttel, de aztán elkomorult, ahogy végiggondolta Lucas kérdésének megfogalmazását. Nyilvánvalóan már tudott legalább valamennyit abból, amit Kurt mondott neki, és a következő pillanatban rájött, hogy Kurt csak azért beszélt vele egyáltalán, mert Lucas beleegyezett.

– Te tudtál Kurtről és Danielről – mondta.

– Nem, amikor eljöttél hozzám. De mondtam neked, hogy aznap este elkezdtem a saját nyomozásomat. Mindezt én is elmondtam volna neked, ha adtál volna időt, azonban közbeszóltak az események. Máshol volt szükség a jelenlétemre, és te nélkülem mentél el a klubba.

– A vér a nadrágodon.

– Egyszerre csak egy dolog. Mennyit mondott neked Kurt?

Kathryn egy hosszú pillanatig nem szólt semmit. Egyrészt úgy tűnt, mintha a férfi megint információkat hallgatott volna el előle. Másrészt teljesen lehetséges volt, hogy igazat mondott. Hogy elmondta volna neki, amit megtudott, ha nem történik meg az a vészhelyzet, ami elszólította, és ha a lány várt volna még egy napot, és vele ment volna a klubba.

– Rendben– mondta a lány. – Kurt azt mondta, hogy aggódik. Hogy Daniel két egymást követő este is eljött a klubba, hogy találkozzon vele, és amikor a harmadik este nem jött el, Kurt elment megkeresni, de nem találta. Hangsúlyozta nekem, hogy tényleg kereste, amit a gyertyákkal való bemutatód alapján most úgy értelmezek, hogy nektek olyan módotok van a keresésre, ami nekünk, többieknek nem áll rendelkezésünkre.

Lucas szórakozottan bólintott. – Néhány, bár ez attól függ...

– A vámpírtól – fejezte be a lány a férfi helyett. – Igen, ezt értem. De mi a helyzet Kurttel?

– Kurt a legjobb nyomkövetőm. Nemcsak a fivéredet ismeri, hanem a Kietlen Pusztaságnak azt a részét is. Ha azt mondja, hogy Daniel nincs ott, akkor nincs is ott.

– Ami visszavezet minket Alex Carmichaelhez – erősködött Kathryn.

– Lehet, hogy valaki fel akarja ültetni.

– Ezzel tisztában vagyok. Ismerem a munkámat, Lucas! De legalább beszélnem kell vele. Az asszisztense megerősítette, hogy Daniel az egyik kedvence a galériában, és mégis nemrég eltávolított egy jelentős kiállítást a fivérem munkáiból. Nem arról beszélek, amit megvettél tőle. Ez az eltávolítás olyan friss volt, hogy még mindig folyamatban volt, amikor ma ott jártam, ami...

– Te Chicagóban voltál?– követelte Lucas sokkal sürgetőbben, mint ahogy azt a lány szükségesnek tartotta volna.

Kathryn a homlokát ráncolta.

– Nem, Minneapolisban, miért?

– Nem érdekes – mondta Lucas a fejét ingatva. – Mit találtál még ott?

Nem volt ez nem érdekes, gondolta magában Kathryn. Valószínűleg köze lehetett az úgynevezett eseményekhez, amelyek miatt Lucas nem tudott eljönni a ma esti találkozójukra a klubba. Ugyanazokhoz az eseményekhez, amelyekben felszakadt Nicholas arca, és Lucast vérborította. Előbb-utóbb ki fogja szedni belőle, de többet akart tudni Carmichaelről, ezért előbb Lucas kérdésére válaszolt.

– Amit nem találtam meg – folytatta –, az Carmichael volt. Nemcsak hogy nem volt a városban, de állítólag elérhetetlen is volt. És ez egy olyan korban, amikor még a gyerekeknek is van mobiltelefonjuk, ami arra enged következtetni, hogy kerül engem.

– Mondtam már, hogy Chicagóban van. De ez nem jelent semmit. Ott van a székhelye. Ott van a fő galériája.

– Akkor miért nem hív fel? Biztos vagyok benne, hogy az asszisztense két perccel azután, hogy kiléptem az ajtón, már tudatta vele telefonon, hogy a nyomában vagyok. És ha már a nyomokról beszélünk, az itteni nyomok kihűltek. Szerintem valószínűleg már órákkal Daniel eltűnése után, és bárki is az, aki elkapta, már régen elvitte innen. Kurt információi csak megerősítik ezt. Ezért is megyek holnap vissza Minneapolisba, és onnan Chicagóba, ha kell. Biztos van valami oka annak, hogy Alex Carmichael ennyire elszántan kerül engem, de nem bujkálhat örökké.

– Elmész?

Kathryn megvonta a vállát.

– Hacsak nem találok okot a maradásra. Az öcsém felszerelésének nagy részét már összepakoltam. Túl értékes ahhoz, hogy abban a motelszobában hagyjam, úgyhogy magammal viszem.

– A farmon is hagyhatod. Tökéletes biztonságban lesz.

Kathryn tanulmányozta a férfit. Daniel felszerelése minden bizonnyal nagyobb biztonságban lenne Lucas farmján, mint az ő terepjárójában, de akkor vissza kellene jönnie érte, főleg, ha, amikor rátalál, Daniel nem lenne hajlandó saját maga visszajönni érte.

– Talán hazaküldöm – mondta inkább.

Lucas viszonozta a nőtanulmányozását. – Még mindig azt hiszed, hogy hazudtam neked.

– Tényleg hazudtál nekem. Igaz, hogy elhallgatott hazugság, de attól még hazugság.

– Nem tudtam, hogy Carmichaelnek köze van-e hozzá. Még mindig nem tudom. És nem vagyok hajlandó bizonyíték nélkül rá uszítani az FBI-t.

– Nem vagyok az FBI, ebben az ügyben nem!

– Ez szőrszálhasogatás, Kathryn! Tudod, hogy mire gondolok!

– Nem igazán. Csak néhány kérdést szeretnék feltenni neki.

– Mindenki csak ennyit akar, és hamarosan adatbázisokat állítanak össze arról, hogy kik vagyunk, és mire vagyunk képesek, a következő pillanatban pedig a parasztok vasvillákkal és fáklyákkal vadásznak ránk.

Kathryn elkomorult. – Vasvillák és fáklyák, Lucas?

– Egy filmes karikatúra, természetesen, de az érzés igaz. Már vadásztak ránk, és nem áll szándékunkban, hogy ezt újra megtegyék. Most erősebbek vagyunk, okosabbak. Megtanultunk elrejtőzni a nyilvánosság előtt, és felhasználni a törvényeiteket és a kultúrátokat ellenetek.

– Szóval azért hazudtál Alexről, mert meg akartad védeni őt?

– Nem csak őt konkrétan, de igen. Mondtam már, az embereim ellenőrzik őt. Ha találok valamit, elmondom neked. Ha nem, akkor sem Alexnek, sem neked nem esik bántódásod. Ez az én városom, az én területem! Ha egy vámpír bűncselekményeket követ el itt, az az én dolgom!

– És az enyém is – emlékeztette a lány határozottan.

Lucas megvonta a vállát.

– Nem így gondolod.

– Alex vámpír. A törvényeink szerint az urának tartozik felelősséggel, és senki másnak.

– Az urának? Beszéljünk a karikatúrákról. Legyeket etetsz vele, ha csalódást okoz?

Lucas harsányan felkacagott. – Ez aztán a jó vicc! De nem én vagyok Alex ura. Ami azt illeti, az ura Chicagóban van, ezért nem akarsz ott szaglászni.

– Miért ne? Ide is eljöttem szaglászni.

– Az én ízlésemnek közel sem eléggé – motyogta Lucas. – De hát én sokkal kedvesebb fickó vagyok, mint a Chicagót uraló vámpír.

– Nem barátkozni akarok, Lucas! Lehet, hogy mindannyian azt hiszitek, hogy rátok nem vonatkoznak a törvényeink – amelyek a tiétek is, hiszen itt éltek –, de higgyétek el, igenis vonatkoznak! Mi ennek a vámpírnak a neve, ha esetleg ki kellene kérdeznem?

Lucas hirtelen felállt. – Hagyd rá, Kathryn!

Meglepetten figyelte, ahogy a férfi nyugtalanul járkál a szobában, végül megállva a kis konyha közelében. Ott egy, a dohányzóasztal sérült faanyagához illő asztalka volt a falhoz tolva, és egy nagy könyv állt nyitva egy régimódi könyvtartón, olyanon, amilyet az emberek, vagy a múzeumok szoktak használni, hogy egy-egy könyvet kiállítsanak, mint egy műalkotást vagy ilyesmit. Az asztal fölött a falon bekeretezett nyomatok és fényképek sorakoztak, amelyek többsége meglehetősen réginek látszott.

Kathryn letette a vizesüveget, és odasétált, hogy megnézze, mit nézeget. A szemöldöke felszaladt, amikor közelebbről is megnézte a könyvet. Egy Biblia volt, a lapjai réginek és törékenynek tűntek, de az ilyen típusú könyvekre jellemző díszes szél- és szövegdíszítésekkel. A vörös és kék színek kissé megfakultak, de az arany inkább aranyozottnak látszott, mint tintának, és még mindig csillogott.

Kathryn nem volt vallásos, ezért nem tudta, hogy a kiadók még mindig kiadnak-e ilyen típusú Bibliákat, vagy mostanra már minden digitális lett. De gyerekkorában volt egy barátja, akinek az édesanyjának volt egy ilyen Bibliája. Az anyukamegmosatta velük a kezüket, mielőtt hozzáértek volna a kényes lapokhoz, de mindig hajlandó volt megmutatni nekik. Különösen élvezteaz első oldalakat mutogatni, amelyeken a családja ősei voltak felsorolva több generációra visszamenőleg.

Lucas könyve éppen egy ilyen oldalon volt nyitva, de ez a könyv jóval régebbi volt, mint a barátjának anyjáé. Ebben a Bibliában a 16. században kezdődött a családfa felsorolása, és ez csak az az oldal volt, amelyet Kathryn láthatott. Nyilvánvaló volt, hogy a korábbi oldalak még korábbra nyúltak vissza. Közelebbről megnézve azt látta, hogy bár a különböző házasságok révén több vezetéknév is keveredett, csak egyetlen vezetéknév volt végig jelen, és ez a Donlon volt. Ez Lucas családi bibliája volt. És nos, nem volt ez érdekes?

Közelebbről szemügyre véve azt látta, hogy a családfa teljesen megszakadt a 18. század végén. Az utolsó házasság Lord DonalDonlon és Moira Keaneközött volt, amelyhez egyetlen gyermek csatlakozott, egy Brighid nevű lány. De azután semmi. Kathryn átfutotta az előző generációkat, de sehol sem látta Lucas nevét feltüntetve. Alig várta, hogy visszalapozzon, és megtudja, pontosan mikor is született a férfi, de nem volt elég bátorsága ahhoz, hogy mosdatlan ujjaival megérintse az antik Bibliát – ez a lecke kellemetlenül maradt meg a barátja anyjától.

Ha más nem is, a jó modortól akadályoztatva, Kathryn kiegyenesedett, és inkább a falon lévő bekeretezett képekrenézett, félig-meddig arra számítva, hogy a fivére további munkáit találja. De a legtöbbjük túl régi volt ahhoz, hogy Dané legyen. Több is ugyanazt ábrázolta, egy szürke kővárat, ikertornyokkal és lőrésekkel ellátott bástyákkal. Közelebbről is szemügyre vette. Két olyan kép volt legfelül a várról, amelyek nem fényképek voltak. Az egyik tusvázlatnak tűnt, a másik pedig akvarellnek. Lejjebb négy különálló fénykép volt ugyanarról, kezdve a barna tónusútól a fekete-fehérig, majd egy, a lány feltételezése szerint a legfrissebb, amelyik színes volt. Ezen a felhőkkel tarkított kék égen sütött a nap, kiemelve a smaragdzöld pázsitot, amely befedte a kastély előtti dombot.

– A Donlon kastély – mondta Lucas közvetlenül mellette.

Kathryn szíve megakadt. Annyira elmerült a képekben, hogy szinte megfeledkezett arról, hogy a férfi ott áll. Odapillantott, és látta, hogy a férfi őt figyeli.

– Remélem, nem bánod – mondta, és érezte, hogy zavarában felforrósodik az arca.

– Persze, hogy nem. Azért vannak a falon, hogy lássák őket.

Talán. De Kathrynnak volt egy olyan érzése, hogy nem túl sokan látják őket. Ez a hely inkább tűnt elvonulóhelynek, mint randis háznak.

– A Biblia – kezdte tétován, aztán folytatta. – Ez a családodé?

Lucas olyan sokáig nézte némán, hogy a lány azt hitte, nem fog válaszolni. Már éppen bocsánatot akart kérni, és visszatérni a kanapé sarkába, amikor a férfi hirtelen megszólalt: – Az. A Biblia is, és a kastély is.

Kathryn nyelt egyet, nem mertemegkérdezni, de ó, nagyon szerette volna tudni, hogy Lucas hogy illik ebbe bele.

A férfi szája ferde mosolyra görbült. – A kastély most már az enyém. Megvettem...réges-régen, és felújíttattam.

– Ott laksz?

– Nem, itt lakom! – mondta határozottan, mintha a nyilvánvalót magyarázná.

– Igen, de, nem is tudom, nem nyaralsz ott, vagy ilyesmi?

– Nyaralni– ismételte meg, aztán úgy tűnt, elgondolkodik rajta. – Nem. Évente egyszer látogatok el oda, ha szerencsém van, és csak néhány napra. Néha kevesebbre, attól függ.

– Mitől? Ha nekem lenne egy ilyenem,én állandóan látogatnám – mondta Kathryn lelkesen.

– Tényleg? Azok a régi kastélyok elég huzatosak tudnak lenni, a rossz vízvezetékről nem is beszélve.

Kathryn elgondolkodva billentette oldalra a fejét.

– Nem! Azt mondtad, hogy felújítottad. Fogadok, hogy teljesen modernizált! Kívülről talán úgy néz ki, mint egy kastély, de fogadok, hogy belülről inkább erre hasonlít.– Maga köré intve mutatott a körülöttük lévő, ízlésesen berendezett szobára. – Élvezed a kényelmet, Lord Donlon!

Lucas hanyagul oldalra döntötte a fejét, de Kathryn tudta, hogy igaza van. Merésznek érezve magát, úgy döntött, kihasználja a férfi látszólagos készségét a beszélgetésre.

– Szóval kié volt a kastély előtted? – kérdezte, és arra gondolt, hogy valami távoli nagybácsi vagy unokatestvér lehetett, mert Lucas már mesélt neki arról, hogy szegénységben nőtt fel. Bárkié is volt az a kastély, nem volt szegény.

– A nagyapámé volt.

Kathryn a homlokát ráncolta. – A nagyapádé – ismételte meg, majd csúnyán nézett rá. – Azt hittem, a nagyapád egy szegény földműves volt egy girhes igáslóval?

– Lehet, hogy kissé alul értékeltem a helyzetét – mondta, és egy játékos vigyort villantott, ami nem egészen ért fel a szeméig.

– Egy kicsit? Az egy kibaszott kastély! Ott nőttél fel?

– Nem – mondta szűkszavúan. A játékosság eltűnt az arckifejezéséről, és a lány tudta, hogy érzékeny témát érintett. – Az igazat mondtam neked – folytatta a férfi. – Egyszer meglátogattam az öreget, bár a látogatás talán túlzás. Anyám elvitt oda, amikor hatéves lehettem. Mi ketten az utcán éltünk, éheztünk és fáztunk a legtöbbször, és az a keserű vénember elküldte őt. Még azt sem engedte, hogy a saját lánya ott aludjon az istállóban. Elmentünk, és soha többé nem tértünk vissza.

– Sajnálom – mormogta Kathryn, hallva a fájdalmat Lucas hangjában.

– Ez nagyon régen történt.

– Akkor hogyan lett a tiéd?

– Megvettem. A földet és a címet is. Nekem volt rá a nagyobb jogom, minden bizonnyal több, mint az unokatestvéreimnek, akik tönkretették. De ők nem így látták volna, még akkor sem, ha tudták volna, ki vagyok, hiszen fattyú vagyok, meg minden. Mostanában, amikor ott alszom, érzem, ahogy nagyapám szelleme üvölt az ereszben, mert a fattyú elfoglalta a drága kastélyát. Ettől mindig édeseket álmodom.

– És az anyukád?

Lucas egy kis ovális keret felé biccentett a bal oldalán, majdnem szemmagasságban azzal, ahol Kathryn állt. – Az anyám – mondta halkan. – Hétéves koromban halt meg.

Kathryn közelebb hajolt a képhez. A keretben egy fiatal nő szépen kidolgozott akvarellje volt, akinek hosszú, göndör, fekete haja a vállára omlott. A póz komolynak volt szánva, de a művésznek sikerült megörökítenie a telt, vörös ajkak enyhe felfelé ívelését, a nevetést a szemében, amely annyira hasonlított Lucaséra.

– Gyönyörű volt – mondta Kathryn őszintén.

– Az volt.

– Hogyan halt meg?

Lucas szinte dühösen fordult felé. – Hogyan halhat meg egy fiatal nő Dublin utcáin? Tizenhat éves volt, és terhes, amikor az apja kidobta őt, mert nem volt férjnél. Alig huszonnégy éves volt, amikor meghalt. Hidegtől, éhségtől, betegségtől? Ki tudja? Túl fiatal voltam ahhoz, hogy tudjak ilyen részleteket. Csak azt tudtam, hogy meghalt.

– Sajnálom – mondta Kathryn ismét. – Nem tudom, miért vagyok kíváncsi erre. Semmi közöm hozzá!

Lucas figyelmeztetés nélkül nyúlt felé. Kathryn összerezzent, de a férfi csak egy kósza hajtincset tűrt a füle mögé, amely kiszabadult a lófarkából.

– Bármit kérdezhetsz tőlem, amit csak szeretnél – mondta, és felvonta az egyik elegáns szemöldökét. Belekortyolt a whiskyjébe, miközben a kristálypohár pereme fölött tartotta a szemkontaktust.

Kathryn felismerte a próbálkozását, hogy visszaszorítsa a fájdalmas emlékeket, és hogy újra visszahozza ördögi álarcát. Emlékezett rá, milyen érzés úgy tenni, mintha minden rendben lenne, amikor már soha többé nem lesz az. Így hát eljátszotta a szerepét, és egy incselkedő félmosollyal viszonozta a férfi pillantását. – Rendben – kezdte, majd mielőtt beijedt volna, kapkodva kibökte az egyetlen dolgot, amit igazán tudni akart. – Mikor lettél vámpír?

Lucas meglepetten felvonta mindkét szemöldökét. Kathryn feltételezte, hogy ez a pimaszságából fakadt, hogy ilyen személyes kérdést tett fel.

– Nos, figyelj, Kathryn! – mormogta a férfi, és olyan közel ment hozzá, hogy a nő érezte a férfi leheletének whiskyillatú nedvességét az állkapcsán. – Ez egy nagyon személyes kérdés! Olyasmi, amit az ember nagyon jó barátokkal oszt meg...– A férfi még közelebb hajolt, és ajkát a lány füle mögé tapasztotta. – Vagy a szeretőkkel.– Lejjebb engedte a száját, hogy megcsókolja a lány füle alatti puha bőrt, és a nő megborzongott.

– Te melyik vagy, a cuisle? – suttogta.

Kathryn szíve ki akart ugrani a mellkasából, olyan hevesenkalapált, hogy nehéz volt levegőt venni. Tudta, hogy valami okosat kellene mondania, és visszakozni; hogy ostobaság Lucas Donlonnal személyeskapcsolatba keveredni. De egy része fellázadt az ellen, hogy mindig helyesen cselekedjen, hogy mindig a kötelességtudó lány, a felelősségteljes nővér, a Hivatal tökéletes ügynöke legyen. Az a rész, amely olyan mélyen el volt temetve benne, hogy legtöbbször el is feledkezett róla, hogy létezik. Az a része, amelyik többre vágyott. Talán a sebezhetőség volt az, amit a férfi a falon lévő képeivel mutatott, a düh, ami még mindig megkeményítette a hangját, amikor a régen elhunyt nagyapjáról beszélt. De gyanította, hogy ennél többről van szó. Lucas olyan volt, mint egy lobogó tűz. Tudta, hogy veszélyes, hogy semmi jó nem származhat belőle, de nem tudott ellenállni a vonzásának, a láng ragyogóközepének, amiről tudta, hogy átmelegíti egészen a csontvelőjéig, még ha közben élve el is égeti.

És csak a ma este volt. Holnap elhagyja a várost.

A lány a whiskys pohárért nyúlt. Összeakasztvatekintetét a férfiéval, az ajkához emelte, és nagyot kortyolt belőle, érezte, ahogy a whisky felmelegíti a torkát, egészen le a gyomráig.

– Melyiket szeretnéd, hogy legyek? – kérdezte halkan. – Barát vagy szerető?

Lucas szeme olyan aranysárga színben ragyogott, hogy még a tűz színe is megszégyenült. A nő után nyúlt, átkarolta a derekát, és a kemény testéhez húzta.

– Légy biztos benne, Kathryn!

– Biztos vagyok benne!

A férfi kivette a whiskys poharat a lány ellenállást nem tanúsító kezéből, és olyan finoman tette az asztalra, hogy az teljesen hangtalan volt. Kathryn figyelte a folyadék borostyánsárga színét, a gyomra görcsbe rándult, pedig tudta, hogy ez az, amit akar, amit azóta akart, amióta csak belépett az irodájába, és először meglátta a férfit. De most, hogy itt volt, most, hogy a fantázia valósággá vált...

Lucas gyengéden megfogta a nő állát, és a sajátjához emelte az arcát. A szája meleg mosolyra görbült, de a szeme… égett a vágytól. A nő iránt. A tudat, hogy Lucas ugyanúgy akarja őt, mint ő a férfit, úgy megnyugtatta, ahogy semmi más nem tudta volna. Lucas nyaka köré fonta a karjait, és lábujjhegyre emelkedett, hogy ajkát a férfi ajkához simítsa. Nem megcsókolta, még nem. Csak az ajkak pehelykönnyű érintése, oda-vissza, miközben a férfi szeme egyre forróbbá vált, a tekintete egyre intenzívebbé.

Lucas karja a lány dereka köré szorult, úgy tartotta a helyén, hogy a nő akkor sem tudott volna elmozdulni, ha akart volna. A másik keze a nő fenekének domborulatára ereszkedett, hosszú ujjaival beborította mindkét farpofát és megszorítva, izgalmának kemény hosszához nyomta.

Kathryn szeme, amelyet még mindig fogva tartott a férfi pillantása, egyre tágabbra nyílt, ahogy Lucas előre tolta a csípőjét, ügyelve arra, hogy a nő megérezze az erekciójának minden centiméterét. És ő így is tett. Ó, Istenem, de még mennyire! Az egyik kezét a férfi selymes, fekete hajába fúrta, és megnyalta az összezárt ajkát. Egyszer, kétszer, majd finoman, követelőzően ráharapott az alsó ajkára.

Lucas felmordult. Mintha átkapcsoltak volna egy kapcsolót, fellángolt közöttük a forróság, mint egy figyelmeztetés, hogy minden, amit eddig tettek, csak kamaszos flörtölés volt. És most már a felnőttek voltak a szobában.

Lucas a száját a nőéhez nyomta, és arra kényszerítette, hogy szétnyíljon az ajka. A nyelvét a szájába döfte, úgy mozgatta, mint egy kis farkat, nyelvének csapásaival hódított, olyan sokkoló gyorsasággal ízlelgette a szája minden centiméterét, hogy Kathryn csak behódolni tudott. Végül viszonozta, követelve a maga részét cserébe, nyelvét összefonta a férfi nyelvével, küzdve közben a dominanciáért.

Ez nem egy romantikus első csók volt a holdfényben. Ez két olyan ember csókja volt, akik napok óta vágytak egymásra, akarták, várták ezt a pillanatot. A csókjuk kemény és szenvedélyes volt, a fogak és a nyelv összecsapása, harapás és nyalás, a szájak úgy összepréselődtek, hogy Kathryn alig kapott levegőt.

A lány egy nyugtalan apró hangot adott ki, Lucas pedig belefúrta az ujjait a nő lófarkába, és hátrarántotta a fejét.

– Lélegezz! – parancsolta, miközben a saját lélegzete is akadozott.

Kathryn szótlanul bólintott, a tekintete nem hagyta el a férfi arcát.

– A fenébe! – káromkodott Lucas, aztán elég hosszú időre elvette a karját, hogy átrántsa a pólóját a fején, mielőtt újbólmagához húzta a lányt.

Kathryn tekintete a férfiszépség megtestesült képére siklott, amely a férfi teste volt: széles, izmokkal vastagon kitömött vállak, amelyek szépen kirajzolódó mellizmokba váltottak, amit ritkás sötét szőrzet borított, amely vékony vonallá keskenyedett a hatkockás hasizmok felett, és amelyek puszta tökéletességükkel könnyeket csaltak a lány szemébe. A tekintete még lejjebb vándorolt, a férfi bőrnadrágjának alacsony derekára és a dudorra, amely annyira feszítette a bőrt, hogy az már csillogott a feszüléstől.

Hallotta, hogy valaki vágytelin nyögdécsel, és ráébredt, hogy a hang a saját torkából jön. A tekintete visszasiklottLucas arcára, és akkor ismét csókolóztak, a szájuk összepréselődött, miközben a férfi megpróbálta levenni a nő kabátját, Kathryn pedig megpróbált segíteni neki. Egy csalódott kiáltással megszakította a csókjukat, és lecsúsztatva a kabátot a karjáról, hagyta, hogy az a padlóra hulljon.

Lucas morogva fogta markába a lány szűk ruháját, felhúzva a csípőjén, amíg össze nem gyűrődött a dereka körül. Magához rántotta a nőt, majd halkan elkáromkodta magát.

– Mi a faszt gondoltál ezzel a hülye leggingsszel? – mormogta, a kezét a derékrészhez dugta, és addig tolta lefelé a szűk nadrágot, amíg már a lány majdnem csupasz fenekét nem simogatta.

– Arra gondoltam, hogy nem akarok senkivel sem dugni – vicsorgott vissza a férfira, miközben kicsatolta a széles övet, és lehúzta a derekáról.

Lucas zihálva felnevetett. – Jól gondoltad, hiszen nem tudtad, hogy ott leszek.

Kathryn válasza elmaradt, amikor Lucas áthúzta a fején a ruhát, majd hátralépett, hogy szemügyre vegye a félmeztelen testét. Kathrynhevesen elpirult, bár tudta, hogy jó formában van. De a férfi tekintete olyan volt, mint egy simogatás, egy meleg bársonyos simogatás a bőrén, a hasa feszes izmaitól a melleinek halmáig az egyszerű, fehér, pamut melltartó kosarai fölött. És, ó, Istenem, miért nem vett új melltartót, amikor a ruhát vette?

– Nem terveztem, hogy megerőszakolnak – húzódott hátra, hogy zihálva magyarázza. – Ez a munkahelyi melltartóm.

– Mert nem tudtad, hogy ott leszek – mormogta újra. – De mivel már nem dolgozol...– A férfi magához húzta a nőt, erekcióját hozzá dörzsölte, miközben mögé nyúlt, és ujjainak gyors mozdulatával kikapcsolta a melltartójának csatját. – Azt hiszem, meg kellene szabadulnod tőle – suttogta, majd gyengéd csókok édes sorát nyomta a nyakára, és a kulcscsontja finom csontjára.

Kathryn érezte, ahogy a melltartó meglazult, érezte, ahogy duzzadó mellei kiszabadulnak a feszes melltartó szorításából. Annyira elengedte Lucast, hogy lecsúsztassa a pántokat a karján. Mivel mindig is rendszerető volt, megpróbálta elkapni az egyik kezével, ahelyett, hogy hagyta volna leesni a padlóra, de Lucas megragadta, és elhajította, a tekintete égett, amikor először megpillantotta a lány csupasz melleit. Úgy tűnt, mintha tovább duzzadnának a férfi nyilvánvaló vágyának erejétől, a mellbimbói megfeszültek, miközben a kéj apró nyilacskái végigbizseregtek a melleitől a hasáig és tovább lefelé, ahol a puncija vágytelin összeszorult, követelve, hogy Kathryn adja meg neki, amit akar. És Lucasra vágyott.

Lucas áhítattal tette hosszú ujjait a nő melleire, a hüvelykujja pedig az érzékeny mellbimbókkal játszott, oda-vissza pörgetve azokat, amíg Kathryn már azt nem hitte, hogy még azelőtt eljut a csúcsra, hogy az ágyba érnének.

– Gyönyörű – suttogta Lucas, lehajolva annyira, hogy az egyik mellbimbót a szájába vegye, és erősen megszívja.

Kathryn felnyögött. Nem azt akarta, hogy csodálják. Azt akarta, hogy megdugják. Mindkét kezét a férfi hajába fúrta, és elrántotta a férfit a melleitől, vissza a szájához. A férfihoz szorította magát, a mellét a férfi mellkasának fantasztikus, kemény síkjához dörzsölte, érezve, ahogy a mellkas szőrzete a mellbimbóihoz simul.

Lucas mindkét kezét a lány fenekére tette, és káromkodott, amikor ismét beleakadt az ostoba leggingsbe.

– Bassza meg! – vicsorította, és térdre ereszkedve lehúzta a sértő nadrágot a lány lábáról és a meztelen talpáról... ami pontosan szemmagasságba hozta őt a lány puncijával, amelyet nem fedett más, csak egy fekete selyemtanga.

Lucas előrehajolt, és megcsókolta a vékony anyagon keresztül. – Ez a tangád is munkahelyi? – incselkedett.

Kathryn beletúrt ujjaivala férfi hajába, és felzihált, amikor a férfi becsúsztatta egyik ujját a selyem háromszög alá, belea már nedves puncijába. A csípője úgy mozdult a férfi felé, mintha saját akarata lenne, és Kathrynhátravetette a fejét a puszta kéj gyönyörétől. Olyan szexinekérezte magát, ahogyan még soha. Kívántnak és gyönyörűnek, mintha nem léteznének többé szabályok. Az agyának egy része tudta, hogy ez nem ő. Mindig voltak szabályok. De az előtte térdelő gyönyörű férfi látványa mindent elnyomott, kivéve a sóvárgást, hogy Lucas Donlont minél hamarabb és minél gyakrabban mélyen a combjai között érezze.

Tiszta örömében felnevetett az érzéstől.

Lucas talpra ugrott, de az ujjai még mindig a lányba temetkeztek, ki-be mozogtak, a nő nedvessége egyre forróbbá és csúszósabbá vált, eláztatva a kezét. Leengedte az ajkát az övéhez, és újra csókolóztak, éhesen, tele vágyakozással és szükséggel. Szinte eszeveszett csók volt, mintha nem tudnának betelni egymással, nem tudnának elég gyorsan találkozni.

– Ágy – zihálta Lucas a lány szájára. Elkezdte hátrafelé tolni Kathrynt a hálószoba felé, minden második lépésnél megállva, ahogy csókjuk elmélyült, és minden másról megfeledkeztek. Végül felmordulva a testéhez szorítva felemelte a nőt, amíg a merevedése a lábainak tökéletes V-je közé nem fészkelte magát. Kathryn ösztönösen reagált, lábát a férfi csípője köré fonta, hogy megtartsa az egyensúlyát, és közelebb kerüljön ahhoz, amit akart, a férfi belé temetett farkához.

Lucas lépkedni kezdett, úgy vitte a nőt a hálószobába, mintha semmit sem nyomna. Kathryn finomnak, nőiesnek és ó, annyira érzékinek érezte magát.

Fél térddel az ágyra ereszkedett, lefektette a lányt, és levetette róla a selyemtanga háromszögét. Csuromvizes volt. Kathryn érezte a nedvességet, amikor a férfi végighúzta a lábán, érezte a saját izgalmát. Elnyúlt az ágyon, kezeit a feje fölé emelte, majd ívbe emelve a hátát felajánlotta a mellét.

Lucas tekintete úgy meredt rá, mint egy óriási dzsungelmacskáé, nem mozdult, mint egy ragadozó, aki felméri a prédáját. Kathryn szíve hevesen kezdett dobogni,ahogy agyának egy primitív része regisztrálta a veszélyt, és harcolj vagy menekülj üzemmódba kapcsolt. A mellkasára szorította a kezét, és azt mondta a hülye szívének, hogy nyugodjon meg, mert akarta ezt, és nem megy sehova. Lefelé simított a kezével, végigsiklott egyik duzzadt mellbimbón, majd a lapos hasán, és a lábai közé merült.

Lucas ragadozó tekintete végigkövette a kezét minden egyes centiméteren, és aranyló fényben lángolt, amikor a nő széttárta a lábát, és az ujját a puncija duzzadt ajkai közé csúsztatta.

– Vedd le a nadrágodat – parancsolta Kathryn. A férfi gonoszul elvigyorodott, miközben a tekintete a lány arcára szaladt.

Kathryn nem bízott ebben a vigyorban, de türelmetlenül figyelte, ahogy Lucas feláll az ágyról, és leveti a nadrágot, hogy felfedje magát a buja, meztelen férfit. A sok bőr alatt nem viselt alsóneműt, és Kathryn legszívesebben felujjongott volna. Lucas farka előreugrott, keményen, hosszan és vastagon. Nem tudta levenni róla a szemét, miközben a férfi feléje közeledett. Még inkább úgy érezte magát, mint egy ízletes gazella, aki megdermedt egy nagymacska tekintete alatt, és mindjárt felfalják.

Nyami! Alig várta.

Lucas az ágyra kúszott, betakarta testével a nő testét, közben fel- és kifelé tolva a térdét, a csípőjével széjjelebbtárta Kathrynlábát, miközben a farkával incselkedő jellegű bökdösésbe kezdett. Kathryn érezte, ahogy a férfi kemény hossza siklik a nedvességében, szétnyomva a duzzadt redőit, amíg éppen ahhoz a helyhez nem dörzsölődik, ahol a legjobban vágyott rá.

– Először megduglak, a cuisle – mondta, és addig nyomta a merevedését a lányhoz, amíg a nő puncija meg nem feszült kétségbeesett szükségében.

Majdnem felsikoltott tiltakozásul, amikor a férfi hirtelen hátradőlt, majd felnyögött, amikor Lucas két ujját ki-be mozgatva belesüllyesztette a vaginájába, közben a csiklóját is dörzsölve, amíg annyira nedves nem lett, hogy Kathrynérezte, ahogy a nedvesség bevonja a combja belsejét. Lucas éhesen megnyalta az ajkait, a szemei félig lecsukódva aranyló tűz ikerrésekké váltak, miközben figyelte, ahogy az ujjai ki-be csúsznak a nő redői közé, a hüvelykujja pedig a csiklóján köröz. Kathryn felnyögött, megcsípte a mellbimbóit, és a combjait a férfi csípője köré szorította, kétségbeesetten vágyva sóvárgásának enyhítésére.

– Utána szeretkezünk – mondta Lucas halkan, miközben megnyalta az ujjait, majd elnyúlt a nő fölött. Kathryntelöntötte a vágy, és koncentrálnia kellett, hogy felfogja a szavakat. – De előbb...

A férfi lenyúlt, és a farkát a lány combjai közé helyezte. Kathryn érezte, ahogy a férfi farkának kemény hegye éppen csak belemélyed sóvárgó puncijába, és azonnal felemelte a csípőjét, hogy megpróbálja mélyebbre magába vonni. Lucas felkuncogott, aztán megmozdította tökéletes fenekét, és lassú, ellenállhatatlan lökéssel belesiklott a lányba. Hosszú és vastag volt a farka, teljesebben kitöltve őt, mint bármelyik korábbi szeretője, addig feszítette a belső falait, amíg minden ideget le nem csupaszított, és örömtelin nem üdvözölte a farkának bársonyos súrlódását, ahogy egyre mélyebbre és mélyebbre hatolt, amíg meg nem érezte a golyóinak csapódását a fenekéhez, a farkának cuppanását a méhnyakához.

Kathryn lehunyta a szemét a gyönyör elsöprő hullámaitól, a férfi erekciójának finom érzésétől,ahogy kitöltötte minden centiméterét. Megmarkolta Lucas fenekét, és kinyitva a szemét azt látta, hogy a férfi őt nézi. Egy pillanatig fogva tartották egymás tekintetét, aztán beindultak.

A szájuk a fogak és nyelvek összecsapásában találkozott,Lucas pedig vadul mozogni kezdett, gyorsan és keményen megdugva a nőt, amitől Kathryn minden egyes döfésre felemelkedett. A mellei a férfi mellkasához préselődtek, a mellbimbói annyira érzékenyek voltak, hogy az már szinte túl sok volt, a vágy csíkjai a melleiről a hasán át a lábai közé száguldottak, ahol összeütköztek duzzadt csiklójának finom lüktetésével, Lucas döfködő farkának csúszásával, majd újra felfelé rohantak, hogy egy végtelenített körforgásban kínozzák a melleit.

Lucas kezei a nő csípője alá siklottak, felemelték, még jobban megnyitva a nőt a behatolása előtt. A farka minden egyes lökéssel lehetetlenül gyorsabban mozgott, a csípője egyre erősebben nyomódott, mintha nem tudná elég gyorsan, elég keményen, elég mélyen megdugni.

Elszakította a száját a nőétől, és arcát Kathrynnyakába temette. A fogai finoman összezárultak az ott feszülő nyakszirten, és Kathryna férfi vállába harapott, hogy elfojtsaa sikolyát. Lucas a lány kipirult bőrére morgott, aztán a nyelvével végigsimított a nyakán, lassan, megfontoltan siklott a nedves forróságon.

– Mondd, hogy rendben van, Kathryn – zihálta, miközben a csípője nem állt meg a mozgásban. – Jézusom, mondd, hogy megízlelhetlek!

Kathryn szíve gyanakodva, félelemmel telve dobbant meg. Alig tudott gondolkodni, túlságosan elhatalmasodott rajta a korábban még soha nem érzett vágy, a nyers kéj, amiről nem is tudta, hogy képes rá. Az agya el akart gondolkodni rajta, de a teste többi része tudta, mire vágyik, mit akar most. Egy lélegzetvételnyi ideig habozott, aztán a villanásnyi felismerés hatására meghozta a döntést. Tudta, hogy kivel fog lefeküdni, tudta, hogy mi a férfi. És akarta őt. Teljes mértékben.

– Igen– suttogta. – Igen, igen, igen!

Lucas felemelve a fejétfelüvöltött, majd ismét leeresztette a száját. Erősen megszívta a nő füle alatti nyaki véna duzzanatát, és Kathryn megérezte a férfi agyarainak kemény szélét. A lélegzete megfagyott a tüdejében, aztán a férfi beleharapott, a fogai éles, csípő fájdalom kíséretében szúrták át az eret, és aztán... felsikoltott, amikor figyelmeztetés nélkül végigsöpört rajta a valaha tapasztalt legintenzívebb orgazmusa. Olyan volt, mint egy roham, a háta ívbe feszült, a bőre remegett a szükségtől, miközben a méhe összeszorult, a puncija pedig ökölként szorult Lucas farkára.

Lucas felnyögött, amikor a lány belső falai összeszorították a hosszát, a hang mély rezgésként hatott a nő torkán, amely az érzés újabb hullámait küldte végig minden idegszálán. Lucas felemelte a fejét, agyarai simán kicsúsztak a lány vénájából, mint egy hűvös csók a forró bőrén. Érezte a férfi nyelvének gyors rebbenését, aztán újra dugni kezdte, kihúzta a farkát a nő szorító hüvelyének markából, és újra beledöfött, be és ki, a mozdulat súrlódása és férfi csípőjének az övébe csapódása kívül-belül felforrósította.

Kathryn tompa körmeit a férfi kemény fenekébe vájta, széttárta a lábait, és felfelé emelkedett, elébe menve minden egyes lökésnek, amíg a férfi fel nem mordult. Aztán ő is elélvezett, a farka rángatózott a nőben, forró hullámokban lövellve kielégülését a nő méhéhez, miközben felemelte a fejét, és a nő nevét kiáltotta.

 

* * * *

 

Lucas összeomlott Kathrynfelett, arcát a lány nyakába temette, ahol még mindig érezte a nő vérének finom illatát. Arra várt, hogy a nő majd kiakadva felrobban, amiért a vénájába harapott, miközben a kielégülése határán volt. De még ha ez meg is történt volna, megérte. Hosszú élete során több száz, több ezer szeretője volt, de nem emlékezett egyetlen olyanra sem, aki felért volna azzal a forrósággal, azzal a sürgetéssel, amit ő és Kathryn épp most megosztottak egymással. De még így sem állt szándékában így elvenni a lány vérét. Úgy gondolta, hogy dugnak egyet gyorsan, hogy elszálljon a kezdeti éhség, aztán következik egy lassú, romantikus szeretkezés, amelynek során ő majd elcsábítja a nőt, hogy elfogadja a vámpír szerető igazi élményét. Ehelyett annyira kétségbeesett volt az egyesülésük őrjöngő szenvedélyében, hogy szinte könyörgött. Látta a bizonytalanságot a nő arckifejezésében, és tudta, hogy milyen közel állt ahhoz, hogy nemet mondjon, de aztán minden megváltozott, amikor valami vad felcsillant a szemében, és meglepő módon igent mondott. Többször is, ahogy visszaemlékezett.

De most, a kielégülés utáni nyugodt pillanatokban, amikor a nő agya visszatért a normális, józan és szabálykövető énjéhez, kétségtelenül átkozta saját magát és őt is. És így ismét meglepődött, amikor a nő végigsimított a hátán, az egyik lábát pedig összefonta az övével, a talpával szórakozottan masszírozva a vádliját.

Ajkát a lány nyakához szorította, majd felemelkedett a könyökére, hogy láthassa az arcát. A lány lusta félmosollyal nézett rá, majd lehúzta a fejét, és alaposan megcsókolta.

– Minden, amit hirdetett, sőt, még annál is több, Lord Donlon! – mondta, rekedtes hangja a férfiak fantáziájának tárgya volt, különösen, ha a nő, akihez tartozott, meztelenül feküdt alatta.

– Örömmel teszek eleget a kérésnek, különleges ügynök!

Kathryn halkan felnevetett. – Hmmm! Mondd csak, igaz, amit a vámpírokról mondanak?

– Nem tudom. Mit mondanak?

A lány megmozdította a csípőjét a férfi csípője alatt, és Lucas farka, amely még mindig mélyen benne volt, boldogan megrándult. Kathryn elismerő hangot adott ki, és Lucason volt a sor, hogy felnevessen.

– Ó, ez – mormolta, és megmozdította a csípőjét, amitől gyorsan növekvő erekciója ki-be siklott a lány átázott, nedves puncijából. – Igen,acruisle, ez igaz.

– Kiváló – dorombolta a nő, és a férfi csípője köré fonta a lábát. Mozogni kezdett Lucas alatt, teste meleg szaténként hullámzott a férfi testén.

A vágy ismét átjárta Lucas vérkeringését. A nő hüvelye már felhevült és nedves volt, belső falai még mindig remegtek, és annyira érzékenyek voltak, hogy máris az orgazmus küszöbén állt. Figyelte a nő arcát, amikor ismét mélyen belé hatolt, a szemét lehunyta, a bőre kipirult és csillogott a nedvességtől. Leengedte a száját az övéhez, és megnyalta az ajkak szegélyét. Kathrynerősebben szorította a nyakát, és közelebb húzta a férfit, a szája kinyílt, amikor a férfi ajkai találkoztak az övével, nyelvük lassú, erotikus táncba kezdett. Most már jobban ismerték egymást, ismerték a másik testének ritmusát, a másik szájának ízét.

Lucas érezte, ahogy az ínye felhasad, miközben az agyarai előbukkantak, vágyakozva egy újabb kóstolóra a lány véréből. Az éles hegyek végigsiklottak Kathryn nyelvén a csókjuk közepette, és a lány szemei felvillantak, elkerekedve a meglepetéstől. Lucas tudta, mit lát a lány, tudta, hogy a szeme teljesen aranyszínűvé vált a vágytól, a sóvárgástól. Majdnem elvesztette az eszét, amikor a lány nyelve felnyúlt, hogy felfedezze az immár teljesen kibújt agyarakat, körbejárta a kemény zománcot, nyelvének lapos részét az egyik éles csúcshoz nyomta, amíg az meg nem szúrta a húsát. Egy apró vércsepp bukkant elő, és megtöltötte érzékeit Kathryn mézes ízével. Lucas felmordult.

A mellbimbói kőkeményen a férfi mellkasához simultak, és a hasa megfeszült alatta, miközben halkan felnyögött. – Lucas – suttogta. – Nem tudom... ó, Istenem, nem tudom, hogy...– Aztán felkiáltott, és vadul a férfihoz nyomódott, miközben méhe összehúzódott egy orgazmusban, puncija pedig remegve szorulta férfi köré.

Lucas elmosolyodott a lány puha arca mellett, az önelégültségig elégedett volt magával, miközben tovább mozgatta ki-be a farkát. A lány teste olyan forró volt, olyan nedves és puha. Órákon át szerette volna dugni. Addig akarta az extázistólsikoltoztatni, amíg már nem marad hangja.

Újra megcsókolta a lányt, arra kényszerítve, hogy az ajkai szétnyíljanak az ajkai alatt. Anő szaggatottan lélegzett, miközben újra és újra felnyögött, a hangok mélyen a mellkasából jöttek. Lucas felemelte a nyelvét, és az egyik agyarát elég mélyen a saját húsába döfte, hogy azonnal kibuggyanjon a vére. Nem csak egy aprócska csepp, mintKathrynből, hanem egyenletes áradat. A vérével bevonta a lány száját és nyelvét, nem hagyva neki más választást, minthogy igyon. Nem mintha ellenkezett volna. Kathryn megkapta az első aprócska kóstolót Lucas véréből, és mohón nyelni kezdett, a nyelve a férfié köré fonódott, erősen megszívta, majd minden cseppet felnyalva a szájából, a maradékot is magának követelte.

A nyögése vágyteli szűköléssé változott, amint a férfi vére lecsorgott a torkán, és felszívódott a véráramába. Gyorsabban kezdett mozogni a férfi alatt, és újra és újra a nevét mormolta, mint egy mantrát... vagy egy imát. Lucas morgott, és a csípőjét a nőéhez nyomta, a farka lehetetlenül megkeményedett, ahogy a lány teste összeszorult körülötte, a tompa körmeivégigkarmolták a hátát, majd erős ujjait a vállába mélyesztette.

Lucas megnyalogatta a nő nyakát, újabb kóstolót akart a véréből, várva, hogy...

– Csináld! – suttogta a nő rekedten a szükségtől. – Csináld, csináld, csináld, a fenébe is!

Lucas minden további figyelmeztetés nélkül a nő nyakába mélyesztette az agyarait. A harapást követő első eufórikus érzéstől Kathryn egész teste körbeölelte a férfit, a háta ívbe feszült, hogy gyönyörű melleit a férfi mellkasához nyomja, a combjai összeszorultak Lucas csípője körül, miközben a puncija megragadta a férfi farkát, és nem engedte el.

Lucas a nő nyakának bőrére vicsorgott, agyarai még mindig a vénába fúródtak. A farka rángatózva próbált mélyebbre hatolni a lány testébe. A golyói megfeszültek, a nyomás egyre nőtt, ahogy a saját orgazmusa lezúdult rá, ellenállhatatlanul, forrón, követelőzően. A farkát átdöfte a nő hüvelyfalának remegő szorításán, olyan mélyre temetve magát, amíg már nem tudott tovább menni, és akkor elélvezett, szinte észvesztve döfködve, miközbenKathryn méhét megtöltötte forró felszabadulásával, belülről és kívülről is megjelölve a nőre vonatkozó igényét. És Isten óvjon mindenkit, aki megpróbálja elvenni tőle.

 

* * * *

 

Kathryn kezdett eggyé válni a matraccal. Nem volt képes megmozdulni. Nem is akart. Érezte-e valaha is ennyire kielégültnek, ennyire tökéletesen jóllakottnak magát az életében? Valami megrándult mélyen benne, a gyönyör újabb hullámait indítva útjára, hogy még egyszer megcsípje a csiklóját. Visszafojtott egy nyögést. Ezt tette egy nővel a vámpírral való szex? Szexgéppé változtatta? Majdnem megint felnyögött, de ezúttal azért, mert még a szexgép szó is eszébe jutott. Legközelebb már giccses háttérzenét fog hallani a fejében.

Szóval szexelt egy gyönyörű férfival, és fantasztikus volt. Oké, több mint fantasztikus. Megváltoztatta az életét. Hálát kellene adnia a szerencsecsillagainak, ahelyett, hogy azon siránkozik, hogy egy éjszaka alatt háromszor jutott el a csúcsra, ami valószínűleg több volt, mint az elmúlt öt évben összesen, ha nem számolja a megbízható vibrátorát. És Lucas sokkal, de sokkal jobb volt, mint a vibrátora. A férfi egy isten volt. Nem, valójában vámpír volt. Nem csoda, hogy az összes nő a klubban úgy visított, mint az éhes disznók, amikor azok a nagy, rosszfiúk besétáltak. Nem, abban biztos volt, hogy bármelyikük is felérne az ő Lucasával.

Az ő Lucasával? Mikor vált az ő Lucasává?

Még jó, hogy holnap, pontosabban még ma reggel elutazik. Nem engedhette meg magának, hogy viszonyba keveredjen egy férfival, vagy egy vámpírral, főleg nem egy olyannal, aki Dél-Dakotában élt, és jelenleg elviselhetetlenül önelégült képet vág.

Összehúzott szemmel meredt a férfira, de az csak visszavigyorgott rá, és még egyszer megmozdította a tökéletes fenekét. A nő akaratlanul is reagált. A teste válaszolt, összeszorította a férfi farkát, és a mellbimbói megkeményedtek, mint a duzzadt, rózsaszín gyöngyök.

– Elviselhetetlen – mormogta.

– Legalább – értett egyet készségesen.

Kathryn küzdött ellene, de felnevetett, majd a férfi fenekére csapott. – Szállj le rólam! Egy tonnát nyomsz!

Lucas vidáman legurult róla, és átkarolta a lányt, hogy az kövesse. Felváltva paskolta a fenekét, és csókolta a duzzadt ajkát.

– Nagyon finom vagy, Kathryn Hunter!

Kathryn lehajtotta a fejét, hogy a férfi ne lássa a gyönyörtől elpirult arcát. Még soha senki nem mondta neki, hogy finom. Ami azt illeti, még csak nem is érezte magát finomnak soha. De ebben a pillanatban igen. Lucas tette ezt.

Ideje témát váltani.

Felemelte a fejét a férfi mellkasáról, és a férfi szemébe nézett.

– Mi van a szemeddel? – kérdezte. – Néha teljesen aranyszínűvé válnak, és azt hiszem, valójában fényt bocsátanak ki.

– Így van – értett egyet a férfi. – Ez egy vámpír dolog. Amikor felemelkedik az erőnk, vagy amikor meglátunk valamit, amire vágyunk – tette hozzá, és megmozdította a csípőjét, hogy a nő megérezze a farkának még mindig kemény hosszát a combján –, a szemünk megváltozik. Minél nagyobb az erő, vagy a vágy, annál fényesebben izzik.

– Ez szép.

Lucas elmosolyodott.

– Mindenkinek ugyanolyan színű a szeme? Vagy ez attól függ? Úgy értem, a te szemed amúgy is mindig olyan arannyal kevert mogyorószínű. De mi lenne, ha helyette kék lenne?

Lucas megvonta a vállát. – Mindenkinél más, bár a legtöbb vámpíré, mondhatni a hatalommal rendelkezőké, egyszerűen vörösben ragyognak. Akik közülünk nagyobb hatalommal rendelkeznek, azok egyedibbek.

Kathryn megforgatta a szemét, bár egyet kellett értenie azzal, hogy Lucas egyedi. – Szóval a szép szemek hozzátartoznak ahhoz, hogy valaki vámpírlord – mondta.

– Többek között igen.

Egy pillanatig tanulmányozta a férfit, aztán komolyan mondta: – Lucas.

– Kathryn – utánozta a férfia lány hangsúlyát.

– Honnan került az a sok vér a nadrágodra korábban? És mi történt Nicholasszal?

Lucas egy hosszú pillanatig csak nézett rá, a keze mozdulatlanná vált a nő hátának bőrén. Azt hitte, hogy nem fog válaszolni, vagy hogy egy újabb hazugsággal áll elő, de aztán meglepte azzal, hogy azt mondta: – A vámpírok territoriálisak, Kathryn. Kegyetlenül, megszállottan territoriálisak. A vámpírlordok még inkább, mint mások. És mi erőszakosak vagyunk. A vérünkben van. Bármi is az, ami vámpírrá tesz minket, felerősíti az agressziót, amíg az állandóvá nem válik, olyanná, amin keményen kell dolgoznunk, hogy megfegyelmezzük, hogy működni tudjunk a mindennapi életünkben.

Vámpírlordként egy területet uralok. Minden oldalamon van egy másik terület, egy másik vámpírlord. Ezek a területi határok régiek és jól beváltak, de időnként valaki úgy dönt, hogy többet akar. Amikor ez megtörténik, háborút indítunk.

– Háború? – ismételte meg a lány, és a homlokát ráncolta. – Úgy érted, mint lövöldözés és gyilkolás?

– Gyilkolás, igen. De nagyon kevés a lövöldözés. A vámpírok képesek mindenféle fegyvert használni. Biztos vagyok benne, hogy észrevetted az MP5-ösöket, amiket a kapunál lévő biztonságiak használnak, valamint számos más fegyvert vagy kést, amit valószínűleg nem láttál. Ez főleg azért van, hogy lenyűgözze az embereket, akik esetleg tesztelni akarják a biztonsági rendszeremet. De az igazság az, hogy a legjobb fegyverünk, amit egymás ellen használunk, mi magunk vagyunk. A vámpírok erősek, gyorsak és halálosak. Ahogy mondtam is, erőszakos lények vagyunk.

Kathryn elgondolkodott azon, amit a férfi mondott neki.

– Szóval azt mondod, hogy egy másik vámpírlord megpróbálja elfoglalni a területed egy részét.

– Pontosan.

– És volt valamilyen összecsapásod vele, ami véresen végződött.

– Nem egészen, de elég közel állt hozzá. Egyébként nem kell aggódnod Nicholas miatt. Holnap reggelre csak egy friss sebhely lesz rajta, egy nappal később pedig még az sem.

– Ilyen gyorsan meg tudtok gyógyulni? – kérdezte hitetlenkedve.

– Néhányan közülünk. És néhányunknak segítségre van szüksége ehhez. Egy vámpírlord uralkodik a népén, de kötelességei is vannak velük szemben. Mit is mond a Bibliád? „Akinek sokat adtak, attól sokat várnak?” Biztos vagyok benne, hogy a papjaitok megdöbbennének, ha ezt látnák így használni, de soha nem igazabb, mint a vámpírok között. Mi minden nap megéljük.

– Hogyan működik? Mármint a gyógyítás.

– Nem ismerjük a tudományt. Nem is akarjuk tudni. És biztosan nem akarjuk, hogy az emberek is tudjanak róla. Megint vasvillákkal üldöznének minket, de ezúttal a vérünkért.

Kathryn szinte szemtől szembe bámult rá. Olyan közel feküdtek egymáshoz. Meztelen bőr ért a meztelen bőrhöz, a testük tökéletesen illeszkedett egymáshoz, mintha csak erre az egy pillanatra teremtették volna őket. A férfi ferde mosollyal nézett rá, és a nő érezte, hogy megdagad a szíve.

Jaj, ne, siránkozott magában. Csak ne Lucas Donlon! Mi a fene ütött belé!?

– Kathryn, a cuisle, mindjárt hajnalodik.

A lány értetlenül pislogott a férfira, mielőtt felfogta volna. Vámpír. Édes. Jó. Istenem!

– Mi történik? – kérdezte némi sürgetéssel. – Hová kell menned? Van valami különleges...

– Koporsó? – tette hozzá szárazon.

– Nem, persze, hogy nem – csattant fel a nő. – De talán egy pince vagy ilyesmi?

– Meghatódtam, a cuisle, de nem. Szeretem a kényelmet, és ez az ágy tökéletesen megfelel. Vannak azonban biztonsági óvintézkedések. Acélredőnyök ereszkednek minden ablak és ajtó elé pillanatokkal napfelkelte előtt. Ezek a falak, ahogy már sejthetted is, gyengének tűnnek, de valójában meglehetősen jól megerősítettek.

– Mit fogsz...

– Aludni fogok. Nincs sok választásom.

– Akkor mennem kellene – mondta habozva. Nem akarta megbántani a férfit, de Kathryn most jobban, mint valaha, érezte, hogy el kell hagynia a várost, el kell menekülnie az Ikervárosokba vagy bárhová máshová, amíg az messze viszi Lucas Donlontól. Olyan kísértés volt, olyan bonyodalom, amit ő nem engedhetett meg magának. Volt egy munkája Quanticóban. Egy állás, amiért keményen megküzdött. Próbálta elképzelni, mit szólnának a felettesei, ha viszonyt kezdene egy vámpírlorddal. Az FBI-nál a legtöbben bűnözőnek tekintették a vámpírokat, és ez csak a szokásos, átlagos vámpírokat jelentette. A vámpírlordokat sokkal kevésbé kedvelték, ha ez egyáltalán lehetséges volt.

– Mennem kell! – mondta sürgetőbben.

Lucas értetlenül nézett rá, mintha tisztában lenne a nő fejében lévő zűrzavarral, de nem értette, mi az oka. Ez a tekintet fájdalmasan megrántotta Kathrynszívét, és legszívesebben sírva fakadt volna. Egy másik dolog, amit már évek óta nem tett.

– Kathryn? – kérdezte a férfi nyilvánvaló aggodalommal. – Jól vagy?

– Igen.– A lány megrázta a fejét, mintha ezzel el tudná söpörni az érzéseit. – Természetesen. De tényleg mennem kell. Holnap, pontosabban még ma, dolgom van, és nem akarom veszélyeztetni a biztonságodat.

Kényszerítette magát, hogy ellökje magát a férfi erőteljes testének ölelésétől, az aranyló szemek melegségétől. Lehajolt egy utolsó csókra, aztán felpattant, és a fürdőszoba felé indult, mielőtt a férfi láthatta volna a szemeit megtöltő könnyeket.

Lucas elengedte Kathrynt, miközben az elsietett. Nem volt olyan érzékeny az érzelmekre, mint a barátja, Duncan, de még ő is meg tudta állapítani, hogy Kathryn kiváló agyában valamiféle küzdelem zajlik. Talán bűntudat? Valószínűleg megszegett valamilyen FBI-szabályt, ami a tanúkkal való lefekvésre vonatkozik. Bár ő technikailag nem volt tanú, hiszen nem látott semmit. Vagy talán azért volt bűntudata, amiért jól érezte magát, ahelyett, hogy minden percét az öccse keresésével töltötte volna. Tekintettel arra, amit a férfi a kapcsolatukról tudott, ez valószínűnek tűnt. Még meg is tudta érteni, ha a lány így érzett.

Megfeszítette a hasizmait, és felült az ágyban, mielőtt átvetette volna a lábait az ágy szélén. Nem az a fajta férfi volt, aki az ágyban heverészik, míg a szeretője magára rángatja a ruháit, és kisiet az ajtón. Félrerúgta a tönkrement bőrnadrágot, elővett a szekrényéből egy tiszta melegítőnadrágot, és magára húzta, egy hozzá illő szürke pólóval együtt. Kisétált a nappaliba, és megkereste Kathryn ruháit – a ruháját, a cipőjét, a kabátját… még azt a nevetséges leggingset is, amit a nő azért vett fel, hogy megvédje magát a nem kívánt figyelemtől a vérházban. Mintha egy nadrág elriasztaná bármelyik valamirevaló vámpírt is.

Visszasétált a hálószobába, kirázta a ruhadarabokat, és rendezett kupacba rakta őket az ágyon, majd addig kutatott az ágyon, amíg meg nem találta az apró fekete tangát, amit a lány viselt. Megkísértette, hogy megtartja emlékbe, de úgy döntött, nem akarja ingerelni a nőt, ezért a ruha tetejére fektette a gyakorlatias fehér melltartó mellé. Egy pillanatra elképzelte Kathryn gyönyörű melleit, amelyeket a közönséges pamut helyett selyem és csipke fed, sötétrózsaszínű mellbimbóit, ahogy keményen felemelkednek és nekinyomódnak az áttetsző selyemnek.

A fürdőszoba ajtaja kinyílt, és felfedte a meztelen Kathrynt, a farka pedig azonnal felpattant. Lucas elkapta a derekát, amikor a nő elsietett mellette, és a testéhez húzta. Ujjait a lány lábai közé mártotta, ami még mindig forró és nedves volt a szeretkezésüktől.

– Teljesen biztos vagy benne, hogy menned kell? – suttogta a nő fülébe.

Kathryn lehunyta a szemét, fejét a férfi vállának támasztotta, és nagyot sóhajtva kifújta a levegőt.

– Bárcsak ne kellene – mormolta, rekedtes hangja zihálóvá vált a vágytól. – De reggel korán kell kelnem. Dolgom van.

Lucas megcsókolta a nő nyakát, majd elengedte, de csak azután, hogy az egyik ujját belecsúsztatta a nedvességébe, utána pedig az ajkához emelte, hogy megkóstolja.

Kathryn szemei felcsillantak, ahogy figyelte, hogy a férfi megízleli az ujjait bevonó nedvességet.

– Finom, a cuisle!

– Ez nem fair! – zihálta a lány.

– Én nem játszom tisztességesen – mondta a férfi. – Ezt ne feledd, Kathryn!

Lucas figyelte, ahogy a lány felöltözik, és gyönyörködött a zavarának pírjában, amely az arcát színezte. Segített neki felhúzni a kabátját, majd kikísérte, és egy hosszan tartó búcsúcsókkal, az eljövendő dolgok ígéretével köszönt el tőle. Megvárta, amíg a lány biztonságban beül a járművébe és elindul, mielőtt beütötte a biztonsági kódot, hogy elindítsa a nappali biztonsági intézkedéseket. Az acél redőnyök, amelyeket Kathrynnek említett, azonnal kinyíltak, szinte hangtalanul csúsztak le minden ajtó, ablak és szellőzőnyílás elé, amíg a külső falak szilárd acélfelületté és szinte bevehetetlenné nem váltak. Majdnem, mert bármi lehetséges volt. Csak a halál volt százszázalékosan biztonságos.

Lucas érezte, ahogy a forró nap kikukucskál a horizonton, miközben levetkőzött, és bezuhant az ágyba. Felemelte a lepedőt, és érezte Kathryn illatát, nem a parfümjét – ő nem viselt ilyet –, hanem az izgalmát, a szeretkezésük illatát. A farka megkeményedett az emléktől, és szórakozottan megsimogatta, miközben arra gondolt, mennyi mindent kell még élveznie a buja FBI-ügynökkel.

Még mindig mosolygott, amikor elragadta az álom, és álmodott.

 

* * * *

 

1791, Kildare megye, Írország

 

 

Lucas kicsire összehúzódva, csendben kuporgott a nagyapja kastélyának nagytermében. Legalábbis az anyja ezt mondta neki. A mai napig nem is tudta, hogy van nagyapja, még kevésbé, hogy van neki egy kastélya. De az biztos, hogy nagy volt. Akkora, mint a városi katedrális, ahol ő és az anyja éltek, sőt, még nagyobb volt, ha hozzáadták a melléképületeket és az istállókat is.

Szeretett volna elidőzni azokban az istállókban. Ott voltak a lovak, nagy, gyönyörű állatok, mint amilyeneken a városi urak és kereskedők lovagoltak. Elképzelte, hogy talán ő is lovagolhatna egyen, hiszen ez a saját nagyapja birtoka volt, meg minden. De az anyja magával vitte őt, és az a férfi, akit apának hívott, gyorsan szertefoszlatta Lucas minden reményét, hogy az állatok közelébe férkőzhessen. Az óriási öregember alig vette tudomásul Lucas létezését, és pláne nem, mint vérrokonát. Egyetlen pillantást vetett Lucasra, aki ott állt az anyja kezét fogva, aztán kiköpött oldalra, és elsétált.

Így került Lucas egy szék mögé, az anyját és a vele szemben álló, szigorú tekintetű öregasszonyt lesve a kandalló túloldalán. Kikukucskált egy kutyaszagú bunda mögül. Valószínűleg azoké az óriási farkaskutyáké, amelyeket a nagyapja kastélyában látott kóborolni, azoké, amelyeknek az öreg sokkal több szeretetet és figyelmet szentelt, mint az unokájának.

Lucas még csak hatéves volt, és nem sokat értett abból, amit az öregek csinálnak, de azt tudta, mit jelent, ha leköpik. És ez nem volt jó dolog. Főleg nem a saját nagyapjától.

De az öregember most nem volt itt. Csak az a nő, akiről az anyja azt mondta neki, hogy a nagymamája – egy újabb felfedezés. Lucas a mai napig nem is tudta, hogy az anyján kívül más családtagja is van, és hirtelen lettek nagyszülei, és valószínűleg még mások is. Néhány barátjának is voltak nagyszülei, és unokatestvérek és mindenféle más rokonok is tartoztak hozzájuk.

– Úgy nézel ki, mint egy madárijesztő, Brighid.

A nagyanyja hangja visszahúzta Lucast a huzatos szobába, keskeny mellkasa duzzadt a felháborodástól a nő szavaira. Az anyja gyönyörű volt! Hallotta, ahogy a városban néhány férfi, sőt, még a nők is megjegyzést tettek a szépségére, bár neki nem volt szüksége senkire, hogy elmondja neki, amit a saját szeme látott. Már majdnem felugrott, hogy megvédje az anyja becsületét, de hirtelen visszasüllyedt, mert eszébe jutott, hogy ő most leselkedik utánuk. Csak akkor küldenék el, ha lebukna, és az volt az érzése, hogy fontos dolgokat mondanak, olyanokat, amelyeket hallania kellett. Biztos volt valami oka, hogy az anyja ilyen messzire eljött ebbe a hatalmas kastélyba. Azt mondta neki, hogy ez az otthona, de ő nem érezte otthonának. Az egyetlen otthon, amit ismert, az az egyetlen szoba volt, amelyen osztoztak a városban.

– Bocsáss meg, anyám – mondta Lucas anyja, az általában szelíd hangjában valami olyan érzelem volt, amit Lucas nem értett. – Nehéz megfelelő ruhatárat fenntartani, amikor az embernek alig van elég ennivalója.

– Nem kell durvának lenni, Brighid!

– Ó, dehogyis!Semmiképpen se legyünk durvák!

– A keserűség nem illik hozzád, gyermekem.

Lucas anyja nevetett. – Miért kellene keserűnek lennem? Hogy a saját apám kitagadott? Hogy otthagyott engem és a gyermekemet, hogy éhen haljunk az utcán?

– A saját bűneid miatt jutottál idáig! És semmiképpen sem éheztek. Egy kicsit talán sovány, de a fiú elég egészségesnek tűnik.

– Lucas tökéletes – mondta hevesen az anyja, és Lucas dagadt a büszkeségtől.

Az öregasszony csak az ajkát húzta fel, mintha savanyú sört kóstolt volna. – Az apád visszafogadna téged. Jó házasságot beszélne meg számodra, a...szerencsétlen helyzeted ellenére. Vannak férfiak, akik nem bánnának egy fiatal, erős nőt. Férfiak, akik hajlandóak lennének elnézni a korábbi meggondolatlanságodat.

– Meggondolatlanság? Megerőszakoltak, anyám!

– Lord Danford határozottan tagadja a hisztérikus vádaskodásodat. Miért foglalkozott volna egy ilyen ostoba lánnyal, mint te? Az ő bájos felesége már két erős fiút adott neki, és azóta még egyet, plusz egy lányt. Nem tiszteled apádat ezekkel a fantasztikus történetekkel. Danford hűséges barátja és támogatója az apádnak, az egyik legbecsesebb munkatársa.

– Nyilvánvalóan sokkal értékesebb munkatárs, mint az egyetlen gyermeke...vagy az unokája!

– Az a fattyú gyermek nem az apád unokája!

Lucas anyja hirtelen felállt, a keze a szoknyájába markolt, ahogyan szokott is, amikor feldúlt volt. – Nem tudom, miért jöttem ide – mondta –,vagy miért gondoltam, hogy bármi is megváltozott volna.

Az öregasszony felnézett Lucas anyjára, nem zavartatva magát a zaklatottságától. – Meg kellene fontolnod apád ajánlatát. Lord Jamie új feleséget keres, most, hogy szegény Deirdre ilyen hirtelen elhunyt.

– Hirtelen? – gúnyolódott Lucas anyja. – Harminc évvel volt fiatalabb nála, amikor összeházasodtak! Szegény asszony valószínűleg örült a halálnak, miután olyan sokáig volt ahhoz a gonosz vénemberhez láncolva. Hány terhességet kényszerített rá? Tízet, tizenkettőt? Melyik szülés végzett vele végül, anyám?

– Tényleg, Brighid! A távolléted nagyon faragatlanná tett téged. Iskoláznod kell magad, ha azt reméled, hogy visszanyerheted apád jóindulatát!

Lucas anyja nevetéshez hasonló hangot adott ki, de ez nem egy vidám hang volt. – A jóindulatát? Miért? Hogy engem is eltemethessen szegény Deirdre mellé? És mi lesz Lucasszal?

– Természetesen meg kellene szabadulnod a fiútól! Állítólag vannak emberek, akik alkalmazzák munkásnak a nemkívánt gyerekeket. Ez egy hasznos élet. A legjobb, amire egy ilyen gyerek számíthat.

– A fiam nem nemkívánatos! Isten veled, anyám. Lucas!

A fiú felpattant, a szemei elkerekedtek, amikor rájött, hogy az anyja végig tudta, hogy ott van.

– Gyere, kicsim – mondta halkan, és kinyújtotta a kezét. – Elmegyünk.