12.-13. Fejezet

Tizenkettedik fejezet

 

Fordította: Szilvi

 

Lucas olyan zsigeri elégedettséggel ébredt azon az este, amilyenre már nagyon régóta nem volt példa. Ez abból fakadt, hogy megízlelte az ellensége vérét, és tudta, hogy jelentős csapást mért rá. Nyújtózkodott, ízületei ropogtak az erőlködéstől, izmait ellazultnak érezte. Most már csak egy gyönyörű nőre volt szüksége az ágyában, akinek a vére és a teste is forró, és érte lüktet.

Azonban csak egyetlen nő jutott eszébe. Kathryn Hunter. Azt hitte, elbújhat előle. Egyértelműen nem fogta fel, hogy ki és mi a férfi. Megfordult, felkapta a mobiltelefonját, és beütötte Nick számát.

– Atyám – vette fel Nick azonnal, és olyan hangja volt, mintha most ébredt volna fel. Ami így is volt.

– Le tudjuk nyomozni Kathryn mobilját?

– Valószínűleg igen, de nem biztos, hogy akarjuk. A telefon, amit használ, kormánytelefon, ő pedig FBI-os, uram.

– Értem. Akkor mi van a bérelt autóval? Nincs már mindegyikben jeladó manapság?

– Van, és igen, utána tudunk nézni. Már feljegyeztem a kölcsönző céget, amit használt, úgyhogy nem fog sokáig tartani. Ráállítom az embereinket.

Lucas megszakította a kapcsolatot, és ledobta a telefont. Hátradőlt a párnákon, és lustán simogatni kezdte a farkát, fel-le mozgatva az öklét, miközben Kathryn ízére és érzetére emlékezett. A nő azt hitte, elmenekülhet előle, de ő vámpír volt, egy csúcsragadozó. És egy igazi ragadozó számára semmi sem volt izgalmasabb a vadászatnál. Különösen az, amelynek a végén vér és szex ígérete várja. Felnyögött, amikor eljutott a csúcsra, a magja kifolyt az ökölbe szorított ujjai között. És tudta, hogy mielőtt az éjszaka véget érne, az egyetlen ököl, amely körülfonjaa farkát, Kathryn Hunter bársonyos melege lesz.

 

* * * *

 

Kathryn a kubizmus egy megkérdőjelezhető példáját bámulta Carmichael galériájának falán, és azon tűnődött, hogy ugyanaz a galéria, ahol kiállították az öccse fotóit, hogyan tudott ilyet is bemutatni. Már akkor, amikor erre gondolt, tudta, hogy ez ostobaság. Alex Carmichael valószínűleg gúnyosan ránézne, és azt mondaná neki, hogy egy jóízléssel rendelkező ember bármilyen formában felismerné ezt. Nem értett az ízléshez, de azt tudta, hogy a világ számos vezető múzeumjábankiállítottak mindenféle művet, Monet-tól Andy Warholig és a kettő között mindenfélét. Mégis, bámulva az előtte lévő olajfestményt a merész színeivel és rejtélyes kompozíciójával, egyszerűen nem tudott mit kezdeni vele. Megnézte az oldalára rakott árcédulát, és úgy döntött, hogy ez így is van jól, hiszen messze meghaladta az ő dekorációs költségvetését.

Elmosolyodott, és arra gondolt, hogy Dan biztosan leszidta volna, mondván, hogy a művészet nem dekorációraszolgál. A mosolya eltűnt, miközben körülnézett a zsúfolt galériában. Abban a reményben jött ide, hogy rábukkan Alex Carmichaelre. Jobban, mint valaha, meg volt győződve arról, hogy ő a fivére eltűnésének kulcsa. De eddig nem jelent meg, és a pezsgő is kezdett fogyni.

Türelmetlenül topogott, és azon gondolkodott, hogy feladja-e, és térjen visszaa szállodába.

– Mit gondol?

Kathryn majdnem kiugrott a cipőjéből a kérdésre. Kizökkentve a gondolataiból megfordult, hogy a férfira meredjen, aki valahogy anélkül sompolygott oda mellé, hogy észrevette volna.

Remek ösztönök, Hunter! Még jó, hogy a fickót csak a művészet érdekli!

A nő a férfi irányába pillantott, és összemosolyogtak. Jól öltözött, rövid, sötét hajú, és egyáltalán nem rosszul kinéző. Két nappal ezelőtt valószínűleg jóképűnek nevezte volna. De az még azelőtt volt, hogy Lucas Donlon örökre lerombolta a férfiszépségről alkotott elképzeléseit. Visszafordította a figyelmét a festményre, hogy művészet kedvelő társa ne vegye észre a fintort, amit ez utóbbi gondolat váltott ki belőle.

– Ez...elég merész, nem igaz? – jegyezte meg, megpróbálva barátságos ember lenni. A megjegyzés elég kétértelmű volt ahhoz, hogy csodálat vagy kritika legyen belőle, attól függően, hogy a férfinak melyik tetszett jobban.

– Az – értett egyet a férfi lelkesen.

Csodálat, gondolta magában.

– Imádom a színeket ebben a műben – folytatta a férfi. – Túl sok kubistából hiányzik a bátorság a művészetükhöz. Ez bátran kimondja: „Ez vagyok én, fogadd el vagy hagyd ott”

Kathryn az olajfestményt bámulta, és bólintott, bár ő személy szerint úgy gondolta, hogy inkább valami olyasmit mond, hogy „Sosem léptem túl egy kis doboz zsírkrétán”.

A szobán áthullámzó mozgás keltette fel a figyelmét, amikor Francoise, Alex élénk asszisztense megérintette a fülében lévő apró Bluetooth-eszközt, és hirtelen egészen új szintre emelte az élénkséget. A nő egész este helyt állt a tömegben, nyilvánvalóan a háziasszony szerepét játszotta a főnöke távollétében. Kathryn többször is észrevette, hogy a nő az ajtót szemléli, és optimistán azt feltételezte, hogy hamarosan maga Alex is megjelenik.

És most Francoisevégre lelkesen a bejárat felé sietett. Kathryn érezte, hogy a saját izgalma is várakozón magasabbra szökik, miközben tekintetével követte Francoise lelkes haladását, és látta, hogy három nagy, fekete terepjáró áll meg a bejárat előtt. A parkolóőrrel nem foglalkozva egymás után leparkoltak a járdaszegélynél. Az ajtók kinyíltak, és a testőrök kommandósként özönlöttek a járdára, csak éppen szépen szabott öltönyöket viseltek. Egyikük az utca felől jött körbe, és Kathryn először vette ki tisztán.

A gyomra összeszorult. Nicholas volt az, ami csak egy dolgot jelenthetett.

Kathryn kissé jobbra húzódott, így már nem volt közvetlen rálátása a bejárati ajtóra. Ez elég könnyű volt, mivel a galériában lévők többsége a másik irányba mozgott, az ajtók felé, hogy jobban megnézhessék az újonnan érkezőt, akiről egyértelműen tudták, hogy valaki fontos, talán még híres is. A körülötte zajló suttogó beszélgetésekből Kathryn hallotta, hogy nem tudták pontosan, hogy ki lehetett, de a találgatások a filmsztártól a polgármesterig,sőt még az elnökig is terjedtek. Úgy tűnt, senki sem gondolta, hogy Alex az, de ezt Kathryn már tudta. Egy vámpír volt, de nem az, akit itt akart megtalálni.

Odakint Nicholas még egy utolsó pillantást vetett az utcára, majd kinyitotta a középső terepjáró hátsó ajtaját. És ott is volt. Lucas Donlon teljes pompájában, megsemmisítően jóképűen, fekete, nagyon vékony szürke csíkos gyapjúöltönyben, és bronzszínű, apró aranymintás selyemnyakkendőben, amely megcsillant a fehér ingén. Túl hosszú fekete haja rendesen el volt fésülve az arcából, így egy sikeres Wall Street-i titán képmása volt. Tökéletes volt. A fenébe vele!

A bejárati ajtónál Francoise magánkívül volt örömében. Úgy várakozott az üvegajtó előtt, mint egy gyerek, aki épp most pillantotta meg a Télapót. Az arca ragyogott, a kezét összekulcsolta és az álla alá szorította, mintha nem tudná visszafogni az izgalmát.

A testőrök közül ketten léptek be először – Kathrynaz egyikükben felismerte Masont –, majd mögötte Nicholas és Lucas. Francoise, aki nyilvánvalóan jól ismerte a vámpírprotokollt, megvárta, amíg Lucas odalép hozzá, aztán úgy ömlengett, mint egy iskoláslány.

– Lord Donlon, micsoda megtiszteltetés!

Szedd össze magad, asszony!gondoltaKathryn savanyúan, és ismét arrébb lépett, hogy még több ember legyen közte és Lucas között, elrejtve őt, miközben mindent láthatott.

– Mit gondol, ki lehet az? – kérdezte művészetkedvelő társa.

Kathrynbosszúsan pillantott rá a figyelemelterelés miatt. Elfeledkezett róla, hogy a férfi ott van. Szerencsére úgy beszélt, hogy nem nézett a nőre, mert mint mindenki más a galériában, ő sem tudta levenni a szemét Lucasról.

– Fogalmam sincs – válaszolta szinte vicsorogva a férfi irányába.

– Francoise – duruzsolta Lucas, visszaterelve Kathryn figyelmét a látványra. – Hát nem gyönyörűen nézel ki ma este!

Undorító! Valószínűleg minden nőnek ezt mondja, akivel találkozik.

Francoisefelkuncogott, az arca úgy felragyogott, mint a stoptábla.

– Alex itt van?– kérdezte Lucas, a galériát fürkészve.

Sunyi! Hazug!Sunyi lódító! Valószínűleg egész idő alatt kommunikált Alexszel.

– Nincs, uram – mondta az asszisztens. – Számítottam rá, de...

– Francoise, kedvesem, hívj Lucasnak! És azt hiszem, jómagam is körülnézek, ha nem gond.

– Persze, Lucas. Csak...– A nő közelebb húzódott a férfi füléhez, és suttogott valamit, ami túl halk volt ahhoz, hogy Kathrynkivehesse. Bármi is volt az, Lucas felkacagott. Végigsimított a kezével a nő sovány karján, amitől a nő egyenesen sugárzott az örömtől.

– Hadd hozzak Önnek egy katalógust a kiállításról – mondta zihálva.

Csoda, hogy tud ilyen kilógó nyelvvel beszélni, gondolta Kathryn gonoszul. Nézte, ahogy Francoiseáttolakodik a tömegen, hogy felvegye az egyik fényes katalógust. És mi ez a „Francoise, kedvesem” baromság? Lucas egy kibaszott kutya volt! Teljesen helyesen cselekedett...

– A ruha sokkal jobban néz ki a leggings nélkül – jegyezte meg Lucas közvetlenül a nő mellett.

Kathryn átkozta a saját hülyeségét. Annyira Francoise-rakoncentrált, hogy megfeledkezett a legnagyobb fenyegetésről a szobában. Abban a pillanatban ki kellett volna osonnia a hátsó ajtón, amikor felismerte a terepjárót megkerülő Nicholast. Feltéve, hogy ennek a hülye galériának van hátsó ajtaja. De valahol csak kellett lennie. Voltak tűzvédelmi szabályok. Nem mintha számított volna, merthagyta annyi elterelődni a saját figyelmét, hogy Lucasnak valahogy sikerült odaosonnia mellé. Átkozott vámpír!

– Lucas – sikerült kimondania. Megfordult a férfi felé, és a szemébe nézett. Ez volt a második hibája az este folyamán. A férfi szeme ma este inkább aranyszínű volt, mint mogyoróbarna, és a sértettség és a szemrehányás keveréke áradt belőle. A szemrehányást még el tudta volna viselni, de a sértettséget... A fenébe vele!

– Nem számítottam rá, hogy itt látlak – mondta.

– Nyilvánvalóan. Ki a barátod?

– Barát? – ismételte meg zavartan, aztán eszébe jutott a művészetkedvelő. – Ó! Az a fickó? Fogalmam sincs! Valaki, aki nem ért a színekhez, az biztos.

Lucas önelégült mosollyal nézett rá, és Kathrynkésőn jött rá, hogy hazudnia kellett volna, tudtára kellett volna adniaa férfinak, hogy nem ő az egyetlen jóképű pasi a világon, aki érdeklődik iránta. És a következő lélegzetvételben magát szidta az áruló gondolatért. Mit érdekelte, hogy Lucas féltékeny-e vagy sem?

– Kathryn, a cuisle, elfelejtetted megemlíteni, amikor tegnap elhagytad az ágyamat, hogy azonnal indulsz Minneapolisba. Hát nem furcsa?

Kathryn összehúzott szemmel meredt a férfira. Nem, kibaszottul nem volt furcsa, és ezt ő is tudta.

– Valami közbejött – mondta szűkszavúan.

– Tényleg? Mi? – válaszolta a férfi, és a dühe a nőéhez hasonlóan emelkedett.

– Miért érdekel téged? – követelte a nő.

– Miért ne érdekelne?

Kathrynnek elakadt a lélegzete. A kérdés szíven ütötte, és a férfi elégedett arckifejezéséből láthatta, hogy Lucas tudja ezt. Elfordította pillantását a férfi vádló tekintetétől, és helyette a drága művészeti alkotásra koncentrált.

– Nagy rajongója vagy a kubizmusnak, igaz?– mormolta Lucas a fülébe.

Túl közel állt hozzá, de Kathryn nem volt hajlandó megmozdulni, és nem hagyta, hogy a férfi tudja, hogy ez zavarja.

– Mit tudsz te erről? – mormogta a nő.

A férfi halkan felnevetett.

– Valószínűleg többet, mint te. Lefogadom, hogy a fivéred az egyetlen művész a családodban.

– Miért mondod ezt? – kérdezte a lány némileg sértődötten, bár a férfinak igaza volt.

– Mert te túlságosan karót nyelt vagy ahhoz, hogy művész legyél.

– Nem vagyok karót nyelt! – csattant fel, még mindig mereven bámulva a szerencsétlen torz nőt a festményen.

– Kérlek! Te vagy a karót nyeltségmintaképe!

– Fogalmad sincs...

– Ó, azt hiszem, van. Azt is tudom véletlenül, hogy nagyon szépen el tudod magad engedni, amikor motivált vagy.

A nő a szempillái alól vetett egy pillantást a férfi irányába.

– Aligha helyénvaló ezt megvitatni...

– Tényleg? De az rendben van, hogy eldobsz, mint egy használt óvszert, és úgy hagyod el a várost, hogy még csak el sem köszönsz tőlem?

Kathryn szája zihálva tátva maradt, és megfordult, hogy a férfira meredjen.

– Nem hiszem el, hogy ezt mondtad! – sziszegte dühösen, és a tekintete körbe-körbe cikázott, ellenőrizve, hogy valaki hallgatózik-e.

Lucas szembefordult a nővel, a szemei arany szikrákat szórtak.

– Én pedig nem tudom elhinni, hogy elhagytál!

Egészen közel álltak egymáshoz, olyan közel, hogy Kathrynnek csak fel kellett volna emelkednie lábujjhegyre, és találkozott volna a szájuk. Tudta, milyen íze lenne a férfinak, ismerte a kemény mellkasának érzését a mellein, a karjainak ketrecét maga körül, miközben a combjai közé merül.

Megdöbbenve a saját gondolataitól hátrébb húzódott. Gondolatok, amelyeket visszatükröződni látott Lucas heves tekintetéből.

– Hol van a terepjáród? – morogta a férfi.

A lány kiszáradt torokkal nyelt. – Taxival jöttem.

– Rendben. Akkor az enyémmel megyünk.

– Lucas... – kezdte, majd elhallgatott, amikor a férfi megfordult, és kihívóan ránézve várta, hogy tiltakozni kezdjen.

Amikor a nő nem szólt semmit, a férfi arckifejezése megenyhült.

– Majd beszélünk.

Kathryn bólintott, és nem tiltakozott, amikor a férfi megfogta a kezét, és elindult a bejárati ajtó felé. Olyan természetesen csúsztak az ujjai a férfiéba, mintha egyetlen nap helyett már évek óta fognák egymás kezét.

Bukásra volt ítélve.

Tizenharmadik fejezet

 

Fordította: Szilvi

 

Alig beszéltek aLucas lakosztályához vezető út során. Kathryn fájdalmasan tudatában volt Nicholas és Mason jelenlétének az első üléseken, és amúgy sem tudta, mit mondjon. Lucas még mindig fogta a kezét, és a combjához szorította, ami rettenetesen intimnek tűnt Kathryn számára. De hát mi lehetett intimebb annál, amit tegnap este csináltak?

Átmentek egy hídon. Nem tudta, hogy melyiken. Olyan sok volt az ikervárosokban; úgy tűnt, szinte minden utcában volt egy híd. Látott egy táblát, amelyen az állt, hogy átkelnek a Mississippi folyón, ami azt jelentette, hogy valószínűleg St. Paulban vannak. Még néhány háztömb, és mindhárom terepjáró befordult egy magas üveg- és acélépület felé, amely szinte a folyóparton állt. A parkoló a föld alatt volt, a bejáratot pedig egy emberi őr mellett egy masszív acélsorompó is védte. Valaki az első terepjáróban megnyomta a távirányítót, mert a sorompó felemelkedett, és a garázs teljes egészében elnyelte őket.

Lucasnak nyilvánvalóan volt némi befolyása a tulajdonosok egyesületénél, mert a lifthez legközelebbi három parkolóhelyre álltak be. Amint megálltak, a másik két terepjáró kiürült, és a garázsban mindenütt szétszóródtak a vámpírok. Az egyikük megnyomta a lift hívógombját, majd belépett, és ellenőrizte, mielőtt kinyitotta volna az ajtót, egy bólintással jelezve, hogy minden rendben.

Lucas kinyitotta az ajtót, és kilépett a garázsba, anélkül, hogy elengedte volna Kathryn kezét. A lány összevonta a szemöldökét, különösen, amikor egyensúlyoznia kellett, hogy kiszálljon a terepjáróból, de a férfi nem nézett rá, csak áthelyezte a fogását, és várt.

Kathryn felsóhajtott. Nehéz dolga lesz vele. Egyszerűen tudta.

Lucas meg sem szólalt, amíg nem értek a lakosztályába. Természetesen a legfelső emeleten volt, egyik oldalról fantasztikuskilátással a folyóra, a másik oldalról pedig, ahogy Kathryn feltételezte, a Capitolium épületére.

– Gyönyörű – jegyezte meg a lány.

Lucas továbbra sem szólt semmit, bár elengedte a lány kezét, hogy a túlsó falnál lévő bárpult felé vegye az irányt. Teljesen egyedül voltak. A férfi biztonsági egységének néhány vámpírja a földszinten maradt. Mások a közvetlenül ez alatt lévő emeleten szálltak ki. Csak Nicholas tartott velük egészen fentig. Ő az egész lakást átnézte, aztán visszaszállt a liftbe, és feltehetően csatlakozott valahol a többiekhez. Kathrynlopva az arcát tanulmányozta, keresve annak a szörnyű sebnek a nyomát, amelyet alig két nappal ezelőtt viselt. Nem talált semmit. Teljesen meggyógyult, ahogy Lucas is mondta neki.

Lucas töltött magának egy italt a bárpultnál, és visszasétált oda, ahol a lány a folyóra néző ablak előtt állt.

– Mi történt, Kathryn? – kérdezte halkan.

A lány egy gyors pillantást vetett rá.

– Nem tudom, mire gondolsz – hazudta.

– Akkor hadd frissítsem fel a memóriádat! Tegnapelőtt este szétdugtad az agyamat...

– Mondtam, hogy dolgom van! Tegnap egész nap vezettem, hogy ideérjek...

– …és úgy tűnik, alig vártad, hogy elhagyd a várost. Beszéltem a motel igazgatójával. Az ágyamból biztosan egyenesen odamentél, aztán összepakoltál, és elmentél a napkeltével egyidőben.

– És hogy érted, hogy szétdugtam az agyadat!? – csattant fel, megragadva az egyetlen dolgot, amit vitatni tudott, hiszen minden más, amit a férfi mondott, átkozottul pontos volt. – Nem egyedül voltam abban az ágyban, Lucas! Agyakat dugtak szét, és mindenki jól érezte magát.

A férfi váratlanul elvigyorodott.

– Hiányoztam, ugye? Ó, persze, az első pár órában csak arra koncentráltál, hogy elmenekülj, de aztán elkezdtél gondolkodni, kételkedni... és hiányoztam neked. Álmodtál rólam?

Kathryn állkapcsa összeszorult. – Arrogáns! – motyogta.

A férfi felnevetett. – Igen, de igazam van.

A nő a férfi felé fordult. – Miért vagy itt? Miért a Carmichael galériában?

Lucas nagyot kortyolt a whiskyjéből, és a kristálypohár pereme fölött szemlélte a nőt. Amikor leengedte, azt mondta: – Azt hiszem, ez nyilvánvaló.

– Te...összeesküvést szőttél vele – vádolta a lány. – Carmichaellel.

– Nem, acuisle, vadászni voltam.– Megfordult, és letette az italát egy közeli asztal márványintarziás felületére.

– Mit jelent az acushla, a fenébe is! Minek nevezel te engem?– A lány a homlokát ráncolta, amikor felfogta a férfi szavainak többi részét is. – Várj, mit jelent az, hogy vadászni? Mire vadászni?

Lucas hosszú ujjait a lány csípője köré fonta, és a testéhez rántotta.

– Nem mire, hanem kire. Egy bizonyos FBI-ügynökre.– A férfi a nő szájára eresztette a száját.

Kathrynnek szándékában állt ellenállni neki. Nem akarta megcsókolni, és végképp nem akarta mintegy kiéhezett nőként megragadni, és kéjesen hozzádörgölőzni. De mégis ez történt. Az egyik pillanatban még határozottan el akart sétálni, a következőben pedig már egymás oxigénjét szívták, éhesen csókolóztak, haraptak és nyaltak, a nő karja a férfi nyaka körül, Lucas ujjai a lány kibontott hajába fúródtak, az ökle köré csavarta, és hátradöntötte a fejét, hogy lerohanja a száját. És a másik keze...Kathrynlélegzete elakadt, amikor a férfi másik keze a csípőjét magához szorította, hogy érezze a hasához szoruló vastag és kőkemény erekciójának minden centiméterét.

 

* * * *

 

Lucas elégedettséget érzett, amikor Kathryn tiltakozóan felnyögött az ajkai alatt.

– Nem akarom... – kezdte, még akkor is, amikor a férfi megszívta a nyelvét.

– Tudom – mormogta vissza a férfi. – Én sem! – De nem tudta abbahagyni. Volt a nőben valami, valami, ami az őrületbe kergette, mintha egy forró piszkavasat szúrtak volna egyenesen a kibaszott agyába. Meg kellett kapnia őt, kétségbeesetten szüksége volt rá maga alatt, a forró puncijára, amely csuromvizes, miközben újra és újra beborítja a farkát.

– A fenébe – káromkodott halkan, és felrántotta a lány szűk fekete ruháját a csípője fölé. – Várj!– tiltakozott Kathryn gyengén. – Az ablak.

– Az egyirányú – morogta Lucas, és áthúzta a lány fején a ruhát. Felszisszent, amikor meglátta, mit visel alatta a nő. Eltűnt a gyakorlatias fehér pamutmelltartó, helyette halvány selyem és csipke, amely alig fedte telt melleit, és egy apró, hozzáillő csipkés háromszög volt a combjai között.

– Vásároltál – mondta, miközben egyik kezével végigsimított a lány feszes és gyakorlatilag csupasz fenekén, míg a másikkal a mellét simogatta, és addig tapogatta a rózsaszín mellbimbóját, amíg az ki nem bukkant a selymes burkolatából.

Kathryn elszántan dolgozott Lucas övcsatján, kigombolta a nadrágja gombját, és lehúzta a cipzárat. A férfi megmerevedett, több szempontból is, amikor a nő a kezébe vette, kecses és erős ujjai szorosan megragadták, miközben fel-le kezdte simogatni.

– Ez a te hibád – panaszkodott a nő. – Csúnyának éreztem magam a fehér melltartómban.

– Soha nem lehetsz csúnya, acuisle!Valójában tetszett, bár ez jobban tetszik. Most pedig áruld el – rángatta meg a lány hosszú haját, így kényszerítve arra, hogy felnézzen rá –,mit gondoltál, ki fogja látni ezt a gyönyörű és szexi új alsóneműt?

A lány ártatlanul elmosolyodott, de a csillogó szemek elárulták. – Féltékeny vagy?

Lucas elismerte az érzést. Nem volt valami gyakori érzés, de a nőnek igaza volt. Féltékeny volt. Nem tudta, meddig fog tartani ez a megszállottság kettejük között, de amíg tart, addig senki más nem érintheti meg a nőt, csak ő.

– Soha – hazudta. – De én egy birtokló rohadék vagyok, Kathryn! Amíg mi ketten ezt csináljuk, bármi is legyen ez, rajtam kívül senki más nem láthatja a fehérneműdet! – Lehajtva a fejét, a nő nyakára eresztette a száját, és lágyan beleharapott.

– Ó, á – mondta a nő szaggatottan lélegezve. – Mi van, ha én...

Bármit is akart mondani, elveszett a meglepettzihálásban, amikor a férfi két ujját a nő nedves redői közé csúsztatta. Jézusom, de forró volt. Nedves és selymes, és annyira készen állt rá.

– Ez van! – morogta. Az ablak melletti falhoz nyomta a lányt, és letépte róla az új csipkebugyit, majd félredobta. Letolta a nadrágját, és kiszabadítva a farkát, felemelte a nőt, és a lábai közé csúszott. A lány ugyanolyan vágytelin válaszolt, lábait a férfi dereka köré, karjait pedig aválla köré fonta, miközben ismét találkozott a szájuk, és éhesen csókolóztak. Lucas belesüllyesztette a farkát a nő krémes középpontjába, érezte, ahogy a testének melege körülveszi őt, a hüvelyének olyan szoros, remegő belső izmai simogatják, miközben olyan mélyre hatol, ahogy csak tud. Egy lélegzetvételnyi időre tökéletesen mozdulatlanná merevedve megállt, érezve a nő körülötte lüktető punciját, a mellkasának dobbanó szívét, meleg és nedves lélegzetének simítását az arcán. Egy hosszú pillanatig csak álltak. Aztán mozogni kezdett, először lassan, könnyedén be- és kicsúszva, élvezve a nő nedvének szaténos siklását a hosszán. Egy hosszú, lassú lökéssel olyan mélyre hatolt, amennyire csak tudott, és érezte, ahogy a farka feje megérinti a lány méhét. Kathrynfelmordult mélyen a torkából, és kissé megremegteka vállizmai, mint egy macskáé, amelyik macskamentát kóstolt. Lucas szájának egyik oldala vigyorra húzódott. Ez tetszett neki – a gondolat, hogy ő volt a nő macskamentája. Kathryn szeme felvillant, hogy pillantása találkozzon az övével, és ez fellobbantotta a lángokat. Hirtelen meg kellett kapnia a nőt, hallania kellett, ahogy a nevét kiáltja. Lucas morgott, és kezdett keményebben mozogni a lány testében, nem a finomságra törekedett, hanem a kiteljesedésre. Szüksége volt arra, hogy elélvezzen benne, hogy úgy jelölje meg, ahogy senki más nem tudta volna.

Kathryn apró hangokat adott ki a férfi farkának minden egyes lökésénél, megmarkolta Lucas vállát, és az ujjaival addig szorongatta, amíg a férfi tudta, hogy az éjszaka végére zúzódások lesznek rajta. Ez boldoggá tette. Ő is szerette volna a nő jelét viselni. Leeresztette a száját a lány nyaki ütőerére, érezte a nyelve alatt a vérbő eret, a lány vérének rohanását, amely most gyorsabb volt, ahogy a szíve várakozón táncolni kezdett.

– Lucas, Lucas… – nyögte a lány, mint egy szerelmes könyörgést, miközben a férfi keményen és mélyen megdugta.

– Kathryn – suttogta, és belemélyesztette agyarait a lány vénájába, áthatolva puha bőrének enyhe ellenállásán, rugalmas vénájának vékony falán, és akkor a lány vére sötét mézként zúdult le a torkán, forrón és simán.

Kathryn lábai Lucas csípője köré szorultak, körmei a hátát karistolták. A puncija a férfi köré szorult, amikor az orgazmus végiggördült a testén, tompa fogai Lucas vállába mélyedtek, miközben sikoltozott, csípője a férfi csípőjéhez simult, amíg a férfi is már úgy érezte, hogy a saját csúcspontja is összegyűlik a golyóiban, végigzúg a hosszán, és teljesen kitölti a nőt.

Lucas visszahúzta az agyarait, és felnyalta a lány vérének utolsó néhány finom cseppjét is. Megcsókolta az apró szúrt sebeket, tudta, hogy másodperceken belül lezárulnak, és órákon belül teljesen begyógyulnak. Kathryn a férfiba kapaszkodott, karjai ernyedten fonódtak Lucas nyaka köré, lábai pedig remegtek a heves szeretkezésük hatására.

A férfi lenézett magára, és elnevette magát. Még mindig több mint félig fel volt öltözve. A nadrágja összegyűrődött a bokája körül, és az inge valamikor szétszakadt, de a zakója még rajta volt, és a nyakkendője is a helyén lógott. Kathryn felkapta a fejét a nevetése hallatán. Követte a férfi tekintetét, és ő is nevetni kezdett. Egészen addig, amíg Lucas meg nem látta, hogy egy könnycsepp gördül ki a nő a szeméből.

– Kathryn?

– Mi van köztünk, Lucas? Olyan, mint az...

– Öngyulladás – fejezte be a férfi. – Tűz és puskapor. A közeledbe kerülök, és meg kell, hogyérintselek. Megérintelek, és benned kell lennem. Nem később, hanem most azonnal.

– Pontosan – értett egyet a lány. – Valahogy így. Úgy értem, a fejemben azt mondom, hogy nem, köszönöm, és elsétálok, és a következő pillanatban már rajtad vagyok.

– Szóval akkor ez az egész a te hibád.

– Ezt meg honnan veszed?

– A vámpírok ragadozók, Kathryn. Amikor te elfutsz, az én ösztönöm az, hogy a nyomodba eredjek, és én pokolian gyorsan tudok futni. Szóval, ha az lenne az első dolgod, hogy rám veted magad...

– Álmodban, seggfej! – csattant fel a nő, és az ujjaival a férfi tarkójára koppintott.

– Au! – mondta Lucas nevetve. – Jó kis izmaid vannak, te nő! És ha már az izmoknál tartunk...– Mindkét kezét a lány fenekére tette, és magasabbra emelte. Kathryn szeme elkerekedett, mintha csak most döbbent volna rá, hogy úgy állnak, ahogyan befejezték, a férfi az ő szép, hosszú lábai közé temetkezve, amelyek még mindig a dereka köré fonódtak.

Az arca felhevült. – Ó, Istenem! Ez az, amit te csinálsz! Nézz rám! A falhoz vagyok szorítva! Meztelenül! És bárki láthatja, aki erre jár...

– Mondtam már. Az üveg egyirányú.

– Mindegy! Tegyél le, te fajankó!

– Most azt mondod, fajankó. Nem így hívtál, amikor az előbb még benedvesedtél tőlem!

– Lucas!

– Mi az?

– Nem mondhatsz csak úgy olyanokat, mint... Azt hittem, megegyeztünk, hogy ez a vonzalom köztünk nem egészséges. Tudod, ez az egész tűz és puskapor dolog?

– Soha nem egyeztem bele semmiféle ilyesmibe. Viszont határozottan robbanásveszélyes. Egy gyorsan égő láng. És a legjobb módja, hogy ezt kezeljük, ha hagyjuk, hogy természetes módon kiégjen. Több napot kell eltöltenünk vad szexszel, minden elképzelhető módon. Tudod, hogy megszabaduljunk ettől az egészségtelen impulzustól.

– Ahogy azt te gondolnád! Különben is, ha jól emlékszem, a múltkor is megpróbáltuk. Nyilvánvalóan nem működött.

– Pfft! Az semmiség volt, édesem! Egy ilyen forró lángnak többre van szüksége egyetlen éjszakánál.

– Csak vissza akarsz csábítani az ágyadba!

– Nincs szükségem rád az ágyamban, már így is a falhoz állítottalak.

A lány ismét elpirult. Lucas imádta rávenni, hogy elvörösödjön.

– Bárcsak ne mondanál ilyeneket!

– Mint például? Nem a falnál állsz?

– Lucas – kezdte szigorúan, aztán felzihált, amikor a férfi elkezdett benne mozogni, kihasználva a nemrégiben átélt orgazmusának nedveit, amely melegen, nedvesen és tökéletesen sikamlósan tartotta a punciját.

– Lángra lobbantjuk a falat, acuisle, vagy inkább az ágyat használnád? Az egy nagyon szép ágy.

Kathryn nem válaszolt azonnal. A szeme csukva volt, az arckifejezése álmodozó, miközben a férfi lassan siklott ki-be a szexi testébe. Lassan megnyalta az ajkát, és Lucason volt a sor, hogy felnyögjön.

– Megölsz itt engem, Kathryn! Ha az ágyra akarsz költözni, most szólj, különben túl késő lesz!

A lány szemei felrebbentek. – Ágy – sikerült kipréselnie magából.

Átkozva a méltatlan helyzetet, amelyben találta magát – csak Kathryn tudta ilyen gyorsan olyan őrülten éhessé tenni, hogy a cipője rajta maradt, a nadrágja pedig a bokája köré csavarodott –, de azért eleget tett a kérésnek. Mivel nem akart elszakadni Kathrynüdvözlő forróságától, a kezét a nő fenekére téve tartotta őt a helyén, miközben lerúgta a cipőjét, majd kilépett a nadrágjából, otthagyva egy kupacban a padlón. Kathryn lábai megfeszültek Lucas dereka körül, miközben a férfi a hálószobába vitte, és szájuk úgy tapadt egymáshoz, mintha nem csak pillanatokkal korábban juttatták volna egymást egy kölcsönösen sikoltozó orgazmushoz. Egy dologban igaza volt a nőnek. Ez a köztük lévő vonzalom hevesebb volt, mint bármi, amit hosszú élete során tapasztalt. És csak kétféleképpen tudta elképzelni a végét – vagy kitartanak együtt egy darabig, talán nagyon sokáig, bár még gondolatban sem volt hajlandó túl messzire menni ezen az úton. Vagy gyorsan kiégnének, és a végén meggyűlölnék egymást.

Akárhogy is, gondolta, miközben a lányt az ágyra fektette, és nekilátott levetni a zakóját, az ingét és a nyakkendőjét, miközben még mindig sikerült a farkát mélyen a nőbe temetnie, szándékában állt, hogy Kathrynminden este az ágyában legyen, amíg ez tart.

 

* * * *

 

Kathryn végigsimított ujjaival a Lucas mellkasát borító finom, fekete szőrzeten. Lucas kemény, izmos, gyönyörű mellkasán. Miért nem volt inkább egy trollaz istenség helyett? Hátra sem pillantva jött és ment volna Dél-Dakotából, előreszegezett tekintettel keresve a fivérét, aztán vissza Quanticóba. Ehelyett vámpírokba, titkokba és egy gyönyörű szeretőbe botlott. És persze, haladt valamennyit Daniel megtalálása felé is, de közben vesztésre állt a szíve. Sóhajtott.

– Bármire is gondolsz, hagyd abba! – morogta Lucas, mély hangja eltelt és lusta volt.

– Ki mondta, hogy bármire is gondolok?

– Sóhajtottál.

– Lélegeztem.

A férfi felnevetett. – Ha azt mondanám, hogy kék az ég, te azt állítanád, hogy zöld. Bár olyan régen nem láttam már a nappali égboltot, hogy mostanra már akár zöld is lehet.

– Az ég még mindig kék. És én nem vagyok olyan rossz.

– Ó, dehogynemvagy az! De én így… amúgy sem tudom levenni rólad a kezem!

Kathryn hallotta a megakadást a férfi mondatában, és azon tűnődött, mit akart eredetileg mondani. Elgondolkodott a lehetőségeken, és azon kapta magát, hogy ostobán vigyorog. Erősen befékezett ezen a gondolaton. Ideje témát váltani.

– Szóval, hány éves is vagy? – kérdezte gyorsan. – Úgy gondolom, a múltkor azt mondtad, hogy ezt a kérdést csak szeretők tehetik fel, de most már biztos vagyok benne, hogy én is megfelelek ennek a feltételnek.

– Efelől semmi kétség.

– Szóval, valld be, öregem! Hány éves vagy?

– 1785-ben születtem Kildare-ben, Írországban.

Kathryn pislogott. – De akkor te... – gyorsan matekozott a fejében, de Lucas megelőzte.

– Kétszázhuszonhét éves, plusz-mínusz néhány hónap. Télen születtem, ez minden, amit tudok.

Kathryn felült, és hitetlenkedve bámult rá.

– Biztos volt valami elképzelésed – mondta Lucas,nyugodtan viszonozva a pillantást.

– Nem. Úgy értem, nos, igen. De... Nem hiszem, hogy bárki, legalábbis senki illetékes nem tudja, hogy ennyi idős vagy. Úgy értem... nézz magadra! Ismerek huszonéveseket, akik nem néznek ki ilyen jól! Mindannyian ennyire öregek vagytok?– Tudta, hogy csapong, de nem tudta leállítani magát.

Lucas csak vigyorgott. – Szerinted jól nézek ki?

Számíthatott volna rá, hogy kiszúrja az egyetlen hízelgő dolgot, amit mondott.

– Van tükröd! – mondta elutasítóan. – És biztos vagyok benne, hogy rengeteg időt töltesz előtte. Szóval ne tegyél úgy, mintha nem tudnád, miről beszélek!

– Rendben – válaszolta a férfi, teljesen elbizakodottnak tűnve. – Nem, nem minden vámpír egyidős velem.

– Soha nem tudsz komoly lenni?

– Hidd el, Kathryn, tudok halálosan komoly lenni, ha a helyzet úgy kívánja! De meztelenül feküdni az ágyban egy gyönyörű nővel, akit épp az imént dugtam meg, amíg a nevemet nem sikoltozta...– Elnevette magát, amikor Kathryn fenyegető pillantást vetett rá. – …ez általában nem olyan alkalom, ami komolyságot követel. Mindazonáltal. Csak a kedvedért,acuisle!

Feltolta magát a párnákra, és a kezét a feje mögé tette.

– Sok nálam fiatalabb vámpír van, és nagyon kevés, aki sokkal, de sokkal idősebb. Egy fontos dolog, amit nem szabad elfelejtened, ha vámpírokkal foglalkozol, Kathryn, hogy a kor és az erő nem feltétlenül ugyanaz! Én kétszázhuszonhét éves vagyok, és ez öregnek tűnik. De számos olyan vámpír van a területemen, akik ennél jóval idősebbek, és ők azért tettek esküt nekem, mert én védem őket, nem pedig fordítva. Ha valamelyikük kihívna engem, meghalna, mielőtt kimondaná a szavakat. Ez így működik. Az emberek azt mondják, hogy a vezetők a kezükben tartják a követőik életét, de a vámpírok esetében ez szó szerint értendő. Az én vámpírjaimnak azért kering a vér az ereikben és levegő a tüdejükben, mert én teszem ezt lehetővé!

Kathryn tanulmányozta ezt az új, komoly Lucast. Ha az ember csak a nyilvánosság felé mutatott arcát látta, a jóképű playboyt, aki elbűvölően bájolog a tömegben, könnyű lenne alábecsülni Lucas Donlont. Végzetesen könnyű.

– Hogyan történik ez? – kérdezte halkan.

A férfi értetlenül nézett rá.

– Hogyan válik valaki vámpírrá? Olyan, mint a könyvekben?

– Gondolom, ez attól függ, hogy melyik könyvről van szó.

– Rendben. Akkor te hogyan lettél vámpír?

– Ó! Ez egy hosszú történet.– Kinyújtotta izmos karját, és megsimogatta a nő egyik mellbimbójának hegyét. – Ha visszajössz ide – folytatta,miközben a karját a lány derekára eresztette, és magához rántotta –,elmondom neked.

Kathrynegy fintort színlelt, és védelmezően átölelte a mellét, leginkább a hatás kedvéért, mivel Lucas soha nem tett olyat, amivel fájdalmat okozott volna neki, még a szenvedélyük leghevesebb pillanataiban sem.

Lucas válaszul előrehajolt, és a szájába vette a sértett mellbimbót, gyengéden megcsókolta, és a nyelvével nyugtatóan körözve végigsimított rajta.

– Jobb? – mormogta.

Kathryn alig kapott levegőt. Valami olyan érzelem, amit még soha nem érzett, kényszerzubbonyként szorította a mellkasát. Végigsimított ujjaival a férfi rakoncátlan fürtjein, majd szótlanul bólintott, és hagyta, hogy a férfi a karjába rántsa.

– Meséld el a történeted – suttogta, és már akkor is tudta, amikor feltette a kérdést, hogy a tűzzel játszik, hogy minden egyes szóval, ami elhagyja a férfi érzéki ajkát, még mélyebbre szippantja a láng, ami Lucas Donlont jelenti.