18.-19. Fejezet

 

Tizennyolcadik fejezet

 

Fordította: Szilvi

 

 

Chicago, Illinois

 

Amikor megérkeztek, az övék volt az egyetlen sugárhajtású gép, a pokolba is, az egyetlen repülőgép, amely mozgott a kis repülőtéren. Lucas gyorsan felmérte a terepet, miközben követte néhány harcosát a lépcsőn, majd megvárta, amíg Kathryn óvatosabban leereszkedik, a hosszú puska tokja a jobb válla fölött virított. Mason megpróbálta vinni helyette, de a lány határozottan visszautasította. Valami olyasmit mondott, hogy senki sem nyúlhat a fegyveréhez. Így a nagydarab vámpír felkapott néhány hatalmas táskát, rámutatott a járművükre, és elindult, hogy elvégezze a saját felszerelésének ellenőrzését.

Mivel Lucas talajt ért Klemens területén belül, minden játékba lendült, ezért gyorsan mozgott. Megragadta Kathrynt egy utolsó kemény és gyors csókra, amikor az aszfaltra ért.

– Maradj fent a tetőn, amíg nem szólok, hogy biztonságos!

– Igen, igen – mondta a lány, és már rögzítette is a különböző felszereléseit a testén. – Ismerem a dörgést! – Hirtelen megállt, és megragadta a fekete póló elejét, ami pont olyan volt, mint amilyet kölcsönkért tőle. – Vigyázz magadra, Lucas! – mondta, és komolyan a férfi szemébe nézett. – Találkozunk a másik oldalon!

Lucas a homlokát ráncolta. Ababonás ír utcai vagánynak, aki valaha volt, nem tetszett ezeknek az utolsó szavaknak a hangzása, még akkor sem, ha tudta, hogy a modern kontextusban más jelentése[1] van. Figyelte, ahogy a lány a várakozó terepjáró felé fut, nézte, ahogy Mason becsapja a csomagtér ajtaját, majd beszáll a vezetőülésbe. Lucas követte a hátsó lámpákat, amíg azok el nem tűntek a főterminálmellett, aztán követte Nicket a saját terepjárójához és a többi vámpírhoz, akik a parancsára vártak.

Abban a pillanatban, hogy Lucas leszállt Chicagóban, Klemens már tudta, hogy itt van. Azt nem tudta azonnal beazonosítani, hogy Lucas pontosan hol van, csak azt, hogy megsértette Klemens területét. Arra számítottak, hogy a chicagói vámpírlord reakcióját némileg megakasztja az emberi vendég jelenléte. A maffiafőnök túl egoista, és túl fontos volt Klemens műveleteihez ahhoz, hogy könnyelműen elbocsássák, ami azt jelentette, hogy Klemensnek diplomatikusan kellett eltávolítania, és ez időbe telik. Még ha fel is áldozná a maffiafőnököt, és gyorsan eltüntetné, akkor is eltartana néhány percig, mire rájönne, hogy Lucas szó szerint betoppan a kapuján.

Miközben Chicago éjszakai utcáin száguldoztak, Nick folyamatosan beszélt, ellenőrizve a Klemensfészke körül már felállított csapatokat – elég közel ahhoz, hogy megfigyeljék, ki jön és megy, de mégsem olyan közel, hogy ajelenlétükbeindíthassa Klemens saját biztonsági rendszerét. Ebben a technológiai korban sokkal könnyebb volt a hadakozás technikája, mint akkor, amikor Lucas Raphael mellett kezdett dolgozni. Nem mintha olyan sok háborút kellett volna vívniuk az Atlanti-óceánnak ezen a partján, legalábbis azután nem, amikor az észak-amerikai vámpírtársadalom felfogta, mire képes Raphael. Akkoriban még nem volt olyan sok vámpír ezen a kontinensen, és azok is többnyire az Atlanti Óceán partvidékén koncentrálódtak. De Raphael már korán világossá tette, hogy a távoli nyugat érdekli. Amíg a vámpírok, akiknek a földjén áthaladtak, békén hagyták őt, addig ő is békén hagyta őket.

Lucasnak néha még mindig eszébe jutott, mennyivel könnyebb lett volna az élete egy jó távcsővel, és talán egy-két mozgásérzékelővel.

Felnézett, amikor a terepjáró lelassult, és megpillantotta Klemens házának monstrumát. Inkább egy elmegyógyintézetre hasonlított, mint otthonra, de a chicagói vámpírlord valószínűleg így szerette.

– Atyám!

Lucas Nick felé fordult. – Minden készen áll?

– A kapuőrök leszedve, és a behatoló csapatok a helyükön vannak.

– Az ember, McKinney?

– Még mindig bent van, uram. Az egyik testőre Klemens kapuőreivel volt, és van egy üres terepjáró nyitott ajtóval az utcán. Gondolom, az emberi őrnek a járműben kellett volna maradnia.

– Az ember halott?

Nick bólintott.

Lucas örült, hogy Kathryn nem volt ott, hogy megvitassa ezt a kérdést. Egy pillanatra megkereste minden egyes vámpírját, megerősítette a vele való kapcsolatukat, erőt és bátorságot küldve nekik, valamint ellenőrizte a pozíciójukat a birtok körül.

– Vágjunk bele, Nick!

 

* * * *

 

Kathryn elhelyezkedett, meggyőződve arról, hogy minden, amire szüksége lehet, elérhető közelségben van. Ő és Mason a városon keresztül végig megszegték a sebességkorlátokat, és valamiféle rekordot jelentő idő alatt értek ide. A helyszínre érve újabb rekordot állítottak fel, olyan gyorsan be-, és átjutottak a házon, hogy biztos volt benne, hogy valaki előre felderítette azt. Az ajtó, amin beléptek, nem volt bezárva, és amint beértek, a férfi nem habozott. Pontosan tudta, hova kell mennie, és szó szerint felcipelte a lépcsőn, egyszerűen átkarolta a derekát, és elindult. Egyszerre volt felemelő és félelmetes. A tetőre jutás sem okozott problémát, mivel már eldöntötte, hogy nem onnan fog dolgozni. Egy pillantás a meredek tetőre, amikor behúzódtak a ház mögé, és már tudta, hogy ez nem fog menni. Az egyetlen hely, ahol biztonságosan el tudott volna helyezkedni egy ilyen dőlésszög mellett, az a tető legteteje lett volna, és onnan nem látta volna jól Klemens szomszédos házát. Így hát elküldte Masont, majd helyette a harmadik emeleti hálószobák egyikében rendezkedett be. Ez majdnem olyan magasan volt a földtől, mint a tető, és az ablakból majdnem 180 fokos rálátása volt Klemens birtokára. Minden mozgást láthatott az első és a hátsó fal mentén, valamint a pozíciójához legközelebb eső oldalon.

Az ablak egyike volt a régebbi kétszárnyú ablakoknak, amelyek csigás rendszerrel működtek, és egyenesen felfelé nyíltak. Az ablakot szélesre tárva elrendezte a homokzsákokat a széles párkányon, majd felállított egy SigSSG 3000-et, amely majdnem azonos volt azzal, amit Quanticóban használt. A puskát óvatosan az ablak mellé húzott asztalra helyezte, majd felemelte a távcsövét, és éjjellátó üzemmódban végigpásztázta a helyszínt. Lucas még nem érkezett meg, de az előcsapat vámpírjai már mozgásban voltak, és mindenütt elfoglalták a helyüket a ház körül.

A párkányra könyökölve, kikapcsolt éjjellátóval magát az épületet is ellenőrizte. Néhány helyen még volt fényodabent, főleg a második emeleten, az ő oldalán lévő sarokszobában. A függönyök be voltak húzva, de az egyik ablak szélén időnként mozgó árnyékot lehetett látni. És ez volt az.

Több motor morajlását hallotta, és épp időben fordította arra a tekintetét, hogy lássa, amint több nagy, fekete terepjáró kanyarodik be a sarkon, és kerékcsikorgatvamegáll a kovácsoltvas kapu előtt. Kathryn egy rossz pillanatig attól tartott, hogy felfedezték őket, de aztán az ajtók kinyíltak, és felismerte Lucas több vámpírját, amint átözönlöttek a kapun, és eltűntek a Klemens hatalmas birtoka körüli árnyékban.

Folytatta a figyelést, szemét az egyetlen terepjárón tartva, amelynek ajtajai csukva maradtak. Az éjszaka hirtelen elcsendesedett. A terepjárók motorjai, de halk parancsok, sőt még a közeli Lake Shore Drive forgalmának zaja sem hallatszott. Hirtelen kinyíltak az ajtók, és Kathryn beszívta a levegőt, amikor Lucas előbukkant, hogy némán megálljon, a tekintete oldalról oldalra pásztázott, úgy tűnt, minden részletet katalogizál, egészen a vámpírok pontos helyéig, akiket Kathryn már régen szem elől tévesztett. A feje lassan elfordult, a tekintete azon az ablakon állapodott meg, ahol a lány ült és figyelt, mintha minden óvintézkedése ellenére látná őt, amit a láthatatlanság érdekében tett. Lucas gyorsan elvigyorodott, aztán elkomolyodott, és visszafordult, hogy szembeforduljon az ellenségével.

Körülvéve az embereivel, Lucas elindult előre, és félelmetes látványt nyújtottak. Fajuk harcosai voltak, magasak és izmosak, a szemük a pokol bugyrainak hátborzongató vörösében izzott. Teljesen fekete harci öltözékbe voltak öltözve, egy árulkodó fémcsillanás sem volt rajtuk. Fegyverzetük változatos volt, egyesek hosszú, gonosznak kinéző késeket hordtak, mások különféle fegyvereket, és volt, aki mindkettőből többet is. És mindannyian, Lucas is, teljesen kivillantották az agyaraikat,fogaik fehér csillogása éles kontrasztot alkotott az egyformán komor öltözékükkel.

Közülük csak Lucas nem viselt fegyvert, még egy egyszerű pengét sem. De ő halálosabban fel volt fegyverkezve, mint bármelyikük. A hatalom, amiről mesélt neki, a vámpírlord hatalma, amelyben csak félig hitt, valósággá vált, ahogy a férfi a ház felé lépkedett. A semmiből szél támadt, amely gyorsan fokozódott a fákat zörgető szellőből, amely az elszáradt leveleket menekülni küldte a léptei elől, tomboló viharrá, amely megelőzte őt, és megdöngette Klemens kúriájának redőnyeit és ajtaját, összetörve az ablaküvegeket a kereteikben. A levegő, amely pillanatokkal ezelőtt még olyan csendes és mozdulatlan volt, most elnehezedett a baljós érzettől, mintha maga az éjszaka is megértette volna, hogy nagy csata készülődik.

Lucas előre lépett, ugyanolyan fekete harci öltözékben, mint a katonái, hosszú bőrkabátja palástként lobogott mögötte, miközben erejének vihara előtte kavargott. Fekete haját hátrahúztajóképű arcából, szemei pedig a legtisztább aranyszínben lobogtak, ragyogó fényt vetve az ösvényre, amely átvágta a gondozott gyepet, és jelzőfényként vezette tovább a vámpírjait. Kathryn megborzongott, de nem a hidegtől.

Lucas néhány méterre volt a tornáctól, amikor kinyílt az ajtó, csak hogy gyorsan kitépje a férfi kezéből, aki ott állt, kétségbeesetten támaszkodva Lucas erejének viharával szemben. Átható fehér fény borította be a fagyos udvart, tompa, ezüstös árnyalatot adva neki, és felfedve két ember sziluettjét. Kathryn azonnal ledobta a távcsövet a takarókból összeszedett párnára, és a puskatávcsőre szegezte a szemét.

Középpontba állította Lucast, aztán óvatosan elindult az ajtó felé, megjelölve a két férfit, először az egyiket, aztán a másikat. Az emberek a régi iskola követői voltak, mindegyiküknél egy-egy Uzi géppisztoly volt, amelyet gengszter módjára a csípőjüknél tartottak, a másik kezükben egy 9 mm-es automata oldalfegyverrel. Feltételezte, hogy ők McKinney maffiafőnök testőrei, mivel Lucas jelezte, hogy ők lesznek az egyetlen emberek a házban.

Az egyikük agresszívankilépett a verandára, a haja és a ruhája vadul lobogott, miközben kiabált valamit, amit a szél azonnal elsodort. Lucas és a vámpírjai tovább haladtak előre, mintha a férfi nem is létezne. Kathryn káromkodott magában, és a célkeresztjét az ostoba emberre állította. Lucas talán majdnem halhatatlan, de csak majdnem. És nem érdekelte, mit mondott a férfi arról, hogy a golyók nem képesek elintézni a vámpírokat. Elég sok golyó nagy kárt tudna okozni, és ha az az őr Lucas ellen fordítja az Uziját, az darabokra tépné. Felvette a mesterlövész helyzetét, elméje és figyelme a messze lent zajló eseményekre szegeződött, minden részlet olyan tisztán látszott, mintha kétlábnyira állt volna tőle. Az egész világa a távcsöve által feltárt kis térkörrekorlátozódott. Látta, ahogy az őr karja megfeszül, ahogy kezdi felemelni a fegyvert, látta, ahogy közelebb húzza a fegyvert a csípőjéhez, hogy stabilizálja, látta, ahogy az ujja megrándul.

Kifújta a levegőt, lassan kezdte lenyomni a ravaszt...és megdermedt, amikor a célpont eltűnt. Olyan gyorsan mozogva, hogy csak elmosódott sötét foltként jelentek meg a távcső előtt, Lucas vámpírjai leterítették a két emberi őrt. Az egyik pillanatban a két férfi még lövésre készült, a következőben pedig az ajtó üres volt, és két holttest feküdt egymás mellett a hideg földön. Nagyot nyelt, amikor Lucas egyik vámpírja felrántotta az egyik testet a földről, és belemélyesztette agyarait a férfi torkába, nagyokat kortyolt, mielőtt félredobta volna. Kathryn felemelte a távcsövet, és felmérte a terepet. A férfi a hátán feküdt, a feje természetellenes szögben, a torka kitépve. Ha eddig nem is volt halott, most már az volt, és a nő nem volt biztos benne, hogy hogyan is érez ezzel kapcsolatban. Az ember gengszter volt, és valószínűleg gyilkos, de...

Semmi de, Kathryn, emlékeztette magát. Lucas figyelmeztette, hogy ez háború. És az az őr odalent boldogan megölt volna minden egyes betolakodó vámpírt, beleértve Lucast is, ha lett volna rá lehetősége. Végül is, ő nem pontosan ugyanezt készült tenni? Ha Lucas vámpírja nem előzte volna meg, akkor lelőtte volna, mielőtt az megölhette volna Lucast, és ő is azért lőtt volna, hogy megölje. De látva, ahogyan meghalt, látva, ahogy ott fekszik kitépett torokkal... Ez zavarta őt. Nem tudta letagadni.

Megrázkódott, amikor valami statikus elektromossághoz hasonlatos dolog suhant át a bőrén, amitől a karján lévő finom szőrszálak megmerevedtek. Messze lent Lucas felemelte a karját, mintha át akarná ölelni a kúriát, és mindenkit, aki benne volt. Ekkor a szél elállt, az éjszaka sötétségbe borult és elnémult, amikor a ház minden fénye, minden utcai lámpa, a környék minden éjszakai fénye egy szívdobbanásnyi idő alatt kialudt.

Kathryn megragadta az éjjellátó távcsövet, az ujjai reszketve küzdöttek, hogy elég stabilan tartsa a készüléket, hogy lásson. De nem volt ott semmi, csak feketeség, ahol Lucas állt.

Már le akarta engedni a távcsövet, amikor egy felvillanó mozgás, ahol korábban nem volt semmi, arra késztette, hogy ne a bejárati ajtó környékét fürkéssze kétségbeesetten. Újra felemelte a lencséket, és a ház oldalát kezdte figyelni, biztos volt benne, hogy látott valamit mozogni. Közel volt a talajhoz, egy rendellenesség, amit a perifériás látásával kapott el, nem egy állat, de ott... valami – talán egy ablak – kiemelkedett a házból. Alig volt több, mint egy kicsit kevésbé sötét falfelület, de határozott mozgás volt, és, ó, igen, sok mozgás.

Kathryn megérintette a fülében lévő kis rádiós bigyót.

– Nick! – Csak néhány másodperc telt el, mire a férfi válaszolt, de örökkévalóságnak tűnt, miközben figyelte, ahogy alakok kezdenek előbújni abból, ami nyilvánvalóan egy alagsori kijárat volt. Klemens vámpírjai lehettek, azok, akikről Nick azt mondta, hogy rejtőzködnek az emberi látogató, McKinney elől.

– Mit találtál, Hunter?– érkezett Nick hangja.

– Sok mozgás, az én oldalamon. Azt hiszem, ez valami kijárat a pincéből...

– Rajta vagyok! – szakította félbe Nick, majd eltűnt.

Kathrynletette a távcsövet, és helyette a fegyvere távcsövéreszegezte a szemét. Ezek szinte biztosan Klemens vámpírjai voltak. Lucas ragaszkodott hozzá, hogy a puskájával nem lesz képes megölni őket, de valószínűleg még sosem látta, mire képes egy ötvenes kaliberű lövedék. Egy fejlövés kettéhasítja az ember koponyáját, mintha gyurmából lenne, és szétporlasztja az agyat. Ezt még egy vámpír sem élné túl. De ma este nem akart senkit sem megölni, ezért inkább a Federal Match Grade .308-as Remington 168-as sörétjeit használta. A felbukkanó vámpírokat célba véve nem foglalkozott a célpontok részletes kiválasztásával. Csak a célkeresztet mozgatta egyik sötétséggomolyagról a másikra, és meghúzta a ravaszt. Az első néhány felüvöltött meglepetten, amikor a golyók beléjük fúródtak. Ahogy Lucas is mondta, nyilvánvalóan pokolian fájt, és határozottan lelassította őket. Körbe-körbe pörögtek a lövész után kutatva, de a nő csak tüzelt tovább, és a vámpírok hamarosan már inkább azzal voltak elfoglalva, hogy kikerüljék a golyóit, mint hogy kitalálják, honnan jönnek.

– Az embereim a helyszínre érkeztek, Hunter! – figyelmeztette Nick sürgetően.

Kathryn abbahagyta a tüzelést, és átváltott a távcsőre, amikor Lucas első vámpírjai megtámadták az ellenséget. Ha eddig azt gondolta, hogy az emberi őr halála a verandán erőszakos volt, ez egy teljesen új szintre emelte a brutalitást. A vámpírok között nem volt sem pózolás, sem megtévesztés, egyszerűen csak beléptek, és elkezdték széttépni egymást. Kések, agyarak, karmokká görbült kezek vágták és tépték egymást. A fejeket letépték a testekről, majd félredobták őket, a testek a szeme előtt porladtak szét. Egy másik vámpírt átdöftek egy gonosz késsel. Nevetve markolászta a mellkasát, amíg Lucas harcosa másodszor is bele nem döfött, egyenesen a szívébe. Akkor ő is csak egy kupac porrá vált.

Kathryn szíve hevesen kalapált, az adrenalin pengeélre állította az idegeit, miközben olyasmit látott, amiről tudta, hogy kevés ember láthatja. Pillanatok múlva már csak Lucas vámpírjai álltak az alagsori ablaknál. És egy holttest sem volt a láthatáron.

– Minden tiszta, Hunter – tájékoztatta Nick. – Szép munka!

– Vettem – sikerült kimondania, és a keze reszketve hullott le a fülétől. Por. A vámpírokat nehéz volt megölni, de tényleg porrá váltak, amikor ez megtörtént. A főnökei az FBI-nál el lennének ragadtatva az információktól, amiket a mai éjszakai tevékenységből tudna nekik átadni. Talán még elő is léptetnék, talán olyasmire, ami újra visszavihetné az irodából a terepre. Kezét a hevesen dobogó szívére tette, és a hűségen gondolkodott. Már nem tudta pontosan, hogy az övé kihez tartozik. Nyugtalanító gondolat volt.

Valaki sikoltott a ház mélyén. Aztán, mintha ez az első sikoly mindannyiukat felszabadította volna a csend bűvköréből, az éjszakát betöltötte a csatazaj. Rémálmokba illő volt, és Kathryn csak arra tudott gondolni, hogy Lucas valahol odabent van, és fogalma sincs, mi történik. Vagy hogy valaha viszontlátja-e még élve.

 

* * * *

 

Lucas az ellensége bejárati ajtaja előtt állt, minden ereje és tudása egyetlen dologra összpontosított: félelmet és zavart kelteni Klemens vámpírjai között. Egészen addig a pillanatig, amíg ki nem szállt a terepjáróból Klemens kapujánál, arra használta az erejét, hogy megakadályozza rivális vámpírlordot abban, hogy pontosan megállapítsa a hollétét. De ilyen közel ez hiábavaló lett volna. Az erőkisugárzása túl erős lett, Klemens pedig túl ravasz volt. Attól a pillanattól kezdve, hogy megérkeztek a birtokra, még aközben is, amikor ellenőrizte a harcosai helyzetét maga körül, és Kathrynt is, a magasan a csata fölött lévő helyén, arra használta egyedülálló tehetségét, hogy suttogjon Klemens harcosainak fülébe, figyelmeztetve őket a sarkon szélsebesen beforduló támadókra, a vállukat megkocogtató és a bátorságukat elragadó halálra. A rettegésük az ő erejét táplálta, olyan gazdag és édes volt, mint a vénából áramló vér. Nem élvezte tehetségének ezt a részét, ezt a képességét, hogy mások félelméből merítsen erőt. De ez háború volt, és ha választani kellett, hogy ki haljon meg ezen az éjszakán, minden tehetségét be fogja vetni, hogy biztosítsa, Klemens és a vámpírjai legyenek azok a következő napfelkelte előtt, akik túl nagy falatba haraptak.

Lucas leválasztott egy szálat az erejéből, hogy megkeresse az ellenségét, a finom szonda átcsúszott a repedéseken, hogy átkutassa az előtte álló, ronda ház minden szegletét. Hamarosan vissza kell szívnia magába az erejét, a nagyobb csatát a harcosaira hagyva, mert valahol odabent Klemens várt rá. Nem számított, hogy Lucas harcosai hány chicagói vámpírt pusztítottak el, az igazi csata, az egyetlen, ami igazán számított, a két vámpírlord közötti leszámolás volt.

A bejárati ajtó kinyílt, csak hogy Lucas erejének tomboló szele letépje a zsanérokról. Hunyorogni kezdett a hirtelen támadt fehér fényben, amikor két, erősen felfegyverzett ember tántorgott a nyílásba. McKinney őrei, feltételezte, és lőni készültek. Lucas több vámpírja is hirtelen előtte termett, és a testükkel védték, miközben ketten közülük átrohantak a fagyos pázsiton, és leterítették az embereket, mielőtt azok még tüzelési pozícióba tudták volna emelni a fegyvereiket. A két férfi sikoltozott, de a hangjuk félbeszakadt, amikor eltörték a nyakukat. Lucas egyik vámpírja táplálkozott rövid ideig, majd kitépte az ember torkát, miközben a szíve az utolsókat verte. De a táplálkozás inkább szimbolikus volt, mint bármi más – a ragadozó győzelmi megerősítése, mielőtt félredobta volna az ernyedt testet.

Az erős fénytől feldühödve, amelynek nem volt helye egy vámpír lakhelyén, Lucas kinyújtotta a kezét, és kiütötte a helyi elektromos hálózatot. Az egész környék áldott sötétségbe borult. Mellette Nick figyelve megmerevedett, majd gyorsan elküldött néhány harcost a ház egyik oldalára. Lucas több lövés ismételt dörrenését hallotta, és felpillantott a szomszédos házra. A torkolattűz megerősítette Kathryn helyzetét, és elvigyorodott. Szóval mégiscsak lőhetett a puskájával. És úgy tűnt, nem is gondolkodott rajta. Talán még a végén harcost farag belőle.

A tekintete a bejárat sötét lyukára siklott. Megrántotta az ereje szálát, és rábukkant Klemensre.

Meg kellett volna ölnöd, amikor lehetőséged volt rá, gondolta gúnyosan, és hagyta, hogy a gondolat átlibbenjen a második emeletre, ahol Klemens várta.

A ma este is megteszi, te ír söpredék!Klemensmentálishangja tele volt méreggel.

Lucas majdnem felnevetett a kicsinyes sértésen, és arra gondolt, hogy a chicagói vámpír tényleg aggódhat, ha ilyen felszínes sértésekhez folyamodik. Lucas még egy utolsó rémálmot küldött végig a hatalmas kúrián, a vérében felpezsdült az adrenalin, ahogy újra elöntötte a rémület áradata. Magába szívta, majd besétált a bejárati ajtón és felment a lépcsőn.

Tomboló csata között tört utat magának a házban, harcosai nesztelenül mozogtak körülötte, halálos lidércek, akik tartós halált hoztak, amerre csak jártak. Az első sikolyok a meglepett vámpírok utolsó kiáltásai voltak, amelyeket még mindig tompított a sötétség takarója, amelyet a házra borított. De miközben haladt felfelé a lépcsőn, és visszahúzta magába az erejét a végső csatára, a zajszint egyre nőtt. Vámpírok üvöltöttek kínjukban és üvöltöttek diadalukban. Testek törtek át a falakon és zuhantak le az erkélyekről. Klemens emberei hevesen küzdöttek, tudták, mi forog kockán, felismerték a veszély mélységét. Lucasnak nem volt kétsége afelől, hogy az uruk késztette őket kétségbeesett védekezésre, aki továbbra is elrejtőzött hatalmának erejében, és várt Lucasra, mint egy kövér pók a hálójában.

Lucas gyorsan haladt a második emeleti folyosón, most már teljesen egyedül. Még Nicholast is magával ragadta a körülötte tomboló őrjöngő csata. Lucas céltudatosan mozgott, bár még soha nem járt ebben a házban, Klemens jelenléte olyan biztosan vonzotta, mint egy sötétben villogó vörös nyíl.

Egy régimódi trófeaszobában találta meg a chicagói vámpírlordot. Állatfejek voltak a falakra akasztva, és ősi fegyverek gyűjteménye lógott a hatalmas kandalló fölött, ahol izzó parázs árulkodott a nemrégi tűz kialvó fényéről. A szoba friss vértől bűzlött, és Lucas tudta, hogy nem kell foglalkozniaHectorMcKinney megölésével. Klemens lemészárolta a bűnöző főnököt, kiszipolyozta őt, hogy táplálékul szolgáljon a következő küzdelemhez.

Klemensaz íróasztal mögött felállva jelent meg az árnyékból. A McKinney dobogó szívétől még meleg vér tapadt a ruhájára, és csöpögött az agyarairól. Lucasra vigyorgott, a keze még mindig a karmokká görbült, amelyek darabokra tépték egykori szövetségesét.

– Jöttél végre meghalni, Lucas?

Lucas könnyedén elmosolyodott, megvillantva közben saját agyarait, miközben felkészült élete harcára. Klemens erős volt, de fiatal, ahogy a legtöbb vámpír. Erős volt, de tapasztalatlan, és úgy forgatta az erejét, mint egy bunkósbotot. Olyan volt, mint egy gorilla egy nagy husánggal. Lucasnak viszont volt ereje és tapasztalata. Az ő harcstílusa sokkal kifinomultabb volt, ezer vágás általi halál. Ki akarta élvezni Klemens húsának minden egyes szeletét, mielőtt megölte volna.

Lucas figyelmeztetés nélkül lecsapott, belevágott Klemens bal lábának nagy combartériájába, majd azonnal szoros pajzsba húzta vissza az erejét maga körül. Klemens felüvöltött a váratlan támadásra, és pontosan úgy csapottvissza, ahogy arra Lucas számított is. Egy mennydörgő erőcsapás csapódott Lucas pajzsának, egy olyan taktika, amely térdre kényszerítette volna, ha nem készült volna fel rá. De Lucas nem vesztegette az időt az ellensége stratégiájának elemzésére. Ehelyett azonnal válaszolt, jobbról-balról, újra és újra lecsapvaKlemensre, ereje olyan volt, mint egy sokfarkú ostor, amelynek szöges végei minden irányból, magasról és mélyről is belevágtak az ellenségébe. Klemensüvöltve igyekezett megvédeni magát Lucas szokatlan támadásától. Kinyújtotta a kezét, és Lucas megtántorodott. Mintha egy hatalmas szikla csapódott volna a pajzsának, de az bár meghajlott a támadás alatt, nem tört el. És ahogy a pajzsa, úgy Lucas sem tántorodott meg. Gyűlölettel telve vicsorgott, miközben ledarabolta a húst Klemens csontjairól, elvágva az artériákat és vénákat, térdre kényszerítve a chicagói lordot, ahogy annak lábai megadták magukat, képtelenek voltak megtartani őt.

Klemens mély torokhangon felüvöltött dühében, és kifelé lendítette a karjait. Lucas visszahőkölt, amikor a falakra akasztott összes állatfej egyszerre repült felé, és minden oldalról fizikailag csapódott a pajzsába. Ez egy kétségbeesett lépés volt Klemens részéről, amivel inkább el akarta terelni Lucas figyelmét, mint megsebesíteni, és majdnem sikerült is neki.

Lucas lebukott, amikor egy tizennégy ágas agancsú szarvasfej repült az arca felé, és Klemens onnan támadott, ahol térdelt, úgy forgatva az erejét, mint a bunkósbotot, ahogy azt Lucas elképzelte. Minden oldalról megütve Lucas pajzsát, addig pufolva, hogy Lucas már úgy hallotta a levegő ütődését a pajzsának, mint egy mély rezonanciát, egy hatalmas harang kondulásához hasonló. És Lucas ott állt az egésznek a közepén.

Szorosan összehúzta maga körül a pajzsát, még biztonságosabbá téve azt, miközben Klemens támadásának csapásait közelebb vonzotta a fizikai testéhez. De ez nem számított. Amíg a pajzsai kitartottak, még egy centiméternyi védelem is elég volt. Az ereje védelméből Lucas az ellenségét tanulmányozta. Klemens mindenhonnan vérzett, a vér összegyűlt körülötte, ahol térdelt, a húsa véres csíkokban lógva keveredett a ruhafoszlányokkal. Lucas megváltoztatta a támadását, már nem a sokszálú ostort, hanem egy vékony tőrt forgatott helyette. Az erő éles tőrének hegye egyenesen Klemens szívét célozta.

Kifelé szúrt vele, érezte, ahogy áthatol Klemens pajzsán, érezte a vámpírlord döbbenetét, amikor a húsába hatol a penge, és a szívébe fúródik. Lucas ajkai a győzelem nyers mosolyára görbültek, miközben megpöccintette a pengét, és pont egy szívdobbanás közepén kettévágta Klemens szívét.

Klemens felüvöltött, és ledobta a pajzsát, véres mellkasát markolászta, kétségbeesetten próbálta összeszedni ereje maradékát, hogy meggyógyítsa a gyógyíthatatlant. Lucas szinte biztos volt benne, hogy Klemensnek nem fog sikerülni, de nem kockáztatott. Lecsapott a védtelen vámpírlordra, húsába és a csontjaiba vájt, amíg végül annak szíve feladta a harcot. Klemens meghalt, utolsó, tagadó sikolya még sokáig visszhangzott az éjszakában, miután a teste porrá vált.

Lucasnak mindössze egy szívdobbanásnyi ideje volt, hogy kiélvezze a győzelmét, a megkönnyebbülés és a diadal keveredését, miközben a vámpírjai felé nyúlt, megérintve mindegyiket, megerősítve a kapcsolatukat, megnyugtatva őket, hogy az uruk még mindig él, még mindig biztonságban tartja az életüket a hatalmával. Aztán a világ összeomlott, és ő térdre rogyott, elborította Klemens alattvalóinak súlya, a több ezer vámpír, akiket hirtelen sodródni kényszerített azuruk halála, akik rettegve és kétségbeesetten kiáltoztak, keresve valakit, aki összetartja őket, megtartja a szívüket, a védőfaluk az ellenséggel szemben.

Lucas térdre rogyott a követeléseik előtt, a háta majdnem a padlóig hajlott, miközben igyekezett rendet teremteni, megtartani a saját embereit, és közben megvédeni azokat, akik Klemenshez tartoztak. Raphael figyelmeztette erre, amikor először beszéltek arról, hogy szembe kell szállniuk a chicagói vámpírlorddal. Lucas viszont ragaszkodott hozzá, hogy nem kíván a sajátja mellett a Középnyugati Területen is uralkodni.

Lucas vámpír volt, és mindaz, amit ez jelentett. Agresszív volt, territoriális, birtokló, és egyenesen vad, ha rákényszerült. De ahogy Raphael többször is kétségbeesetten megfigyelte, Lucas a szíve mélyén vidám lélek volt, egy playboy, aki jobban élvezte az életet, mint a hódítást.

Így hát Raphael megtanította Lucasnak, hogyan vegye a szárnyai alá Klemens népét, hogyan tolja őket biztonságosan félre, biztonságban tartva az életüket, amíg meg nem jelenik az új lord. A területet mindenki előtt megnyitják majd.Megvívják a dominancia harcokat, és néhány vetélytárs bele is hal majd, de végül kiemelkedne egy új lord, és Lucas megszabadulna ettől a plusz tehertől.

Lucas nagy levegőt vett, amikor a hangok végre elhalkultak, és az erejét elszívó erő egyre csökkent, mígnem már nem volt több, mint egy idegesítő dörzsölés az idegeiben.

– Atyám?

Lucas felnézett Nicholas aggódó arcába. – Megcsináltuk, Nick!Ding dong, a fattyú halott!

Nick felnevetett, és felajánlotta atyjánaka kezét. Lucas hálásan elfogadta. Megbízott Nickben, és kimerült volt.

– Van valami probléma, amiről nem tudok?

– Semmi, uram.Klemens emberei teljesen készületlenek voltak. Többen megpróbáltak kiosonni egy pinceablakon keresztül, bár hogy a szándékuk a menekülés vagy az uruk védelme volt-e, nem tudom. Mindenesetre Kathryn figyelmeztetett minket, és addig a helyükön tartotta őket, amíg oda nem értünk.

– Hallottam a lövéseket. Ő...

– Sértetlen, uram. Megkértem, hogy maradjon fent, amíg ki nem ürítjük a házat.

Lucas kérdőn nézett a hadnagyára. Semmi oka nem volt rá, hogy Kathryn őrségben maradjon, és veszély sem fenyegette itt a házban. Nicholas ezt ugyanolyan jól tudta, mint ő maga.

– Az embereim átkutatják a házat túlélőket... vagy áldozatokat keresve – ismerte be Nick. – Egyetértek Önnelabban, hogy a fivére valószínűleg nem volt itt, de...

– Őnem fogja addig elhinni, amíg nem látja a saját szemével – mondta Lucas, amikor felcsillant benne a megértés. – Rendben! Küldj ide néhány nappali őrt, amilyen gyorsan csak lehet! Azt akarom, hogy biztosítsák a házat legalább a következő néhány napban! Utána...– Megvonta a vállát. – Én nem kívánok itt lakni, de gondolom, a következő lord esetleg igen.

– Itt kell majd maradnunk, amíg meg nem találják az új lordot?

– A pokolba is, dehogy!

Nicholas egyetértő fintort vágott. – Már telefonáltam a minneapolisi főhadiszállásra. A nappali biztonságiak még hajnal előtt az állomáson lesznek. Szóljak Kathrynnek rádión, hogy...

– Lucas!– csendült fel Kathryn hangja a lépcsőkről.

– Túl késő – mondta Lucas.

 

* * * *

 

Kathryn igyekezett elpakolni a felszerelését, és átmenni Klemens szomszédban lévő házába. Vagy inkább oda, ami valaha Klemens háza volt. Nick értesítette a rádión, hogy hogy takarítanak, és hogy biztosítsa arról, hogy Lucas és mindenki más túlélte a csatát. Arra kérte, hogy maradjon ott, ahol van, hátha valaki megpróbál elmenekülni. A lány teljesítette a kérést, amíg meg nem látta Lucas néhány vámpírját az udvaron lógni, amint győzedelmesen hátba veregetik egymást. Gyanította, hogy Nick valamiért távol akarja tartani őt a háztól, és ennek csak egy név lehetett az oka. Daniel.

A szíve azt akarta, hogy odarohanjon, hogy megnézze, mit találtak, de az agya ragaszkodott hozzá, hogy mielőtt elmegy, győződjön meg róla, hogy a jelenlétének semmi nyoma sem marad a házban. Ezért feláldozta azt a néhány percet, amíg visszatette a bútorokat oda, ahol találta őket, és kidobta a két nehéz homokzsákot az ablakon. Figyelte, hol landolnak, hogy később felvehesse őket, ahelyett, hogy a lépcsőn cipelné lefelé. Aztán becsukta az ablakot, és félig behúzta a függönyt, ahogy az az érkezésekor is volt. Még egy utolsó pillantást vetett a kis hálószobára, felkapta a puskát tokostul, lerobogott a lépcsőn, majd ki a hátsó ajtón, bezárta maga mögött, és mentálisanfeljegyezte, hogy valakinek később vissza kell jönnie, hogy bekapcsolja a riasztót.

Kathryn a puskatartó táskát a Klemens háza előtt üresen álló terepjáró egyikének rakterébe tette. A terepjárók behajtottak a kapun, és most a bejárati tornác közelében álltak. Senki sem volt a közelben, ezért a lány besétált a házba a tátongó ajtónyíláson keresztül, és egy pillanatig csak hallgatózvaállt. A ház alsó szintje többnyire kivilágítatlan volt, de volt annyi holdfény, hogy a lány ahol állt, láthatta kétoldalról a bútorok sziluettjeit. A jobb oldali folyosóról halvány fény szűrődött ki, és halk morajlást hallott, amiből arra következtetett, hogy valahol, valószínűleg a konyhában, van egy vészhelyzeti generátor. Előtte egy széles lépcső vezetett egyenesen fel a második emeleti erkélysorhoz, amely kétoldalt zárt folyosókba torkollott.

– Lucas! – kiáltotta, és elindult felfelé. Lucas még azelőtt megjelent az erkélysoron, hogy a lány néhány lépcsőfoknál többet tett volna meg.

– Ne gyere fel! – szólt lefelé. – Majd én lejövök hozzád!

Kathryn tanulmányozta a férfit, amint az lefelé ereszkedett a lépcsőn, a szokásos halálos kecsességével mozgott, és még valami mással. Ő... győzedelmesnek nézett ki. Nehéz volt leírni. Olyan jóképű volt, mint mindig, fekete haja vonzóan kócos, nagy testét fekete bőr burkolta, mogyoróbarna szeme aranyfényben csillogott. De nem is annyira a külseje volt más. Hanem az őt körülvevő levegő – mintha egy láthatatlan hatalmi nimbusszal lett volna körülvéve.

Leért a nő mellé. – Ennyire rosszul nézek ki? – viccelődött félig-meddig, miközben lenézett magára.

– Nem – mondta gyorsan. – Csak valahogy másképp.

– Valahogy – értett egyet a férfi irritáló homályossággal.

– Klemens? – kérdezte a lány.

– Elporladva, a legtöbb társával együtt.

Kathryn a férfira meredt. Nem számolta, de rengeteg vámpír jött ki azon az alagsori ablakon, és egy ekkora házban valószínűleg még több is volt, akiket sosem látott. Emberek voltak, akárcsak Lucas, Nick és a többiek. És csak úgy meghaltak és... elporladtak. Látta, mi történik, amikor egy vámpír meghal.

– Kathryn?

– Igen. Ez...szokásos? Úgy értem, milyen gyakran folytattok egymás ellen élet-halál harcot?

– Ne aggódjon, Hunter ügynök! Nem történik olyan gyakran, és amúgy sem tartozik Önre! Mi választjuk meg az utunkat a vámpírtársadalomban, és azok közül, akik itt meghaltak, senkinek sem kellett harcosnak lennie. Lehettek volna bolttulajdonosok, ügyvédek, vízvezeték-szerelők, bármi, amit akartak, és teljesen biztonságban lettek volna ettől az egésztől. Olyan ez, mint a saját hadseregetek! Mindenki önkéntes.

– Ettől még nem lesz kevésbé nagy veszteség, ha meghalnak – vágott vissza Kathryn.

– Nem, nem lesz – vágott keményen a szavába Lucas. – És vannak olyanok, magamat is beleértve, akik meg fogják gyászolni minden egyes vámpír felesleges halálát. De az én felelősségem az élőkkel szemben van, mindazokkal a vámpírokkal szemben, akiket Klemens a hatalmában tartott, vámpírokkal szemben, akik egy pillanat alatt meghaltak volna, ha nem lépek közbe, hogy megvédjem őket. Szóval nincs szükségem az ítélkezésedre, köszönöm!

– Lucas! – Megragadta a férfi karját, amikor el akart menni mellette a lépcsőn lefelé. – Nem úgy értettem!

A férfi megállt egy lépcsőfokkal lejjebb, és a nő szemébe nézett. – Nem, nem hiszem, hogy így gondoltad. Későre jár, Kathryn. Hosszú volt az éjszaka, és én nem fogok ebben a házban aludni. Visszamegyünk a St. Paul-i lakásba. Jössz te is?

– Mi lesz Daniellel? – kérdezte sürgetően.

Lucas felsóhajtott, és a lány hallotta a kimerültséget ebben az egyszerű lélegzetvételben. – A fivéred nincs itt – mondta türelmesen. – A vámpírjaim átkutatták ennek a groteszk háznak minden egyes zugát. Senki sincs ezeka falak között, kivéve a saját embereimet. És friss sírok sincsenek – tette hozzá, mielőtt a nő kimondhatta volna ezt a szörnyű lehetőséget. Kegyetlenség volt tőle ezt kimondani, de Kathrynnem tagadhatta, hogy neki is ugyanez jutott eszébe.

– Honnan tudhatod ezt? – suttogta a lány.

– Először is, Klemens...túl okos volt ahhoz, hogy az áldozatokat a saját területén temesse el, nemhogy a saját rejtekhelyén. Kettő, a vámpíroknak hihetetlenül éles szaglásuk van, különösen, ha vérről és halálról van szó. Nincs itt, Kathryn.

Kathryn kétségbeesett pillantást vetett a sötét épületre.

– Szükségem van...

– Hogy a saját szemeddel lásd – fejezte be Lucas helyette. – Megértem. Egy kontingensnyi nappali őr jön, hogy biztosítsák a házat. Segítenek, ha szeretnéd, és tudni fogják, hogyan léphetnek velem kapcsolatba.

– Köszönöm! – A lány belekapaszkodott a férfi karjába, nem tudta, mit tegyen, de nem akarta, hogy Lucas úgy távozzon, hogy haragszik rá. – Lucas...

A férfi elmosolyodott, és előrehajolt, hogy egy hosszan tartó csókot adjon neki. – Még mindig szeretlek, Katie-m. Ma este napnyugta után visszarepülünk Dél-Dakotába. Szólj, hogy mit szeretnél csinálni! – Felnézett a lépcsőn. – Menjünk, Nick!

Kathryn félreállt, miközben Nicholas elment mellette, hogy kövesse Lucast. Körülnézett, és kiszúrt egy villanykapcsolót a bejárati ajtó közelében. Odasétált, és minden kapcsolót megpöccintett, de semmi sem történt. Bármit is tett Lucas, amikor korábban leoltotta a villanyt, biztosan megrongálta a hálózatot. És valószínűleg órákba telik, mire a mentőcsapatok kiérnek ide, hogy megjavítsák, amit elrontott. Sóhajtott, és kiment a nagy zseblámpáért a táskájában. Hitt Lucasnak, amikor azt mondta, hogy az öccse nincs itt. Vagy legalábbis elhitte, hogy ő azt hitte. De nem hagyhatta el ezt a helyet anélkül, hogy a saját szemével ne ellenőrizte volna, anélkül, hogy ne keresett volna bizonyítékot arra, hogy Dan járt-e itt a múltban.

És azután... Nem tudta, mit fog tenni. Mert ha Daniel soha nem volt Alexnél, ha Klemens sosem vitte el, akkor hol volt?

 

---

[1]Az Apollo–8 volt az amerikai Apollo-program második olyan küldetése, amelyben emberek indultak a világűrbe, és egyben az első olyan, amely során megközelítették és megkerülték a Holdat. Ez egyben a rádiójel elvesztését jelentette -- így a "találkozunk a másik oldalon" azt jelentette, hogy "amikor a rádiójel visszatér, akkor már megint félúton vagyunk.

Tizenkilencedik fejezet

 

Fordította: Szilvi

 

 

TwinCities, Minnesota

 

Kathryn fáradtan botorkált be a szoba ajtaján, amelyet Lucas a St. Paul-i főhadiszállásán rendezett be számára. Már majdnem besötétedett, és tudta, hogy Lucas hamarosan felébred, de nem tudott szembenézni vele. Még nem. Hihetetlenül hálás volt, hogy Lucas a rendelkezésére bocsátotta ezt a lakrészt, hogy itt volt a csomagja a ruháival, a piperecikkeivel. Szüksége volt egy zuhanyra. Szüksége volt a saját szappanjára, a samponjára, a saját tiszta ruháira. Valami normálisra és jóra vágyakozott, miután túl sok órát töltött Klemens borzalmak házának minden szobájának, minden szekrényének, minden tárolójának és fiókjának átkutatásával. A néhai lord mocskai a bőrére tapadtak, beborították a haját, és gyökeret vertek a körmei alatt. Ha volt is olyan perverzitás, amibe a vámpírlordnem volt belemerülve, azt nem találta meg. Egész könyvtára volt tele könyvekkel, számítógépes fájlokkal és videókkal a legrosszabb fajtából, pedofília, halál pornó, szexuális rabság és szado-mazochizmus – és nem is a közös megegyezéses fajtából. Aztán ott volt a magánbörtöne, az a hely, ahol a hobbijának hódolt, méghozzá személyes szinten. Lucasnak talán igaza volt a holttestek hiányával kapcsolatban – a nő nem talált semmit, ami ellentmondott volna neki –, de abban a házban biztosan haltak meg férfiak és nők.

Mély levegőt szívott a tiszta levegőből, és meztelenre vetkőzött, majd addig kutatott a szekrényekben, amíg nem talált a mosogató alatt egy doboz szemeteszsákot. Minden ruhadarab, amit viselt, belekerült egy zsákba, a hajában lévő hajgumitól kezdve, beleértve a pulóverét és a két pólót, amit Lucastól kért kölcsön, még a sportcipőjét és a zokniját is. Ezt a zsákot lekötötte, majd beletuszkolta egy második zsákba, és azt is ugyanolyan szorosan lezárta. Az első ösztöne az volt, hogy kidobja az egészet, de lehet, hogy később meggondolja magát, így egyelőre egyszerűen ledobta az ajtó melletti sarokba, és bevonszolta magát a fürdőszobába.

A zuhanyfülkébe nyúlva teljesen megnyitotta a forróvizes csapot, majd fáradtan a mosdókagyló fölé hajolva a karjaira támaszkodott. Kerülte, hogy a tükörbe nézzen, örült, amikor a szoba megtelt gőzzel, ami eléggé bepárásította az üveget ahhoz, hogy ne lásson semmit. Fertőzöttnek érezte magát attól, amit talált, és azon tűnődött, vajon fogja-e valaha is tisztának érezni magát újra. Visszafordult a zuhanyzó felé, kinyitotta az ajtót, és majdnem a vízsugár alá lépett anélkül, hogy előbb ellenőrizte volna. Fáradt agya az utolsó pillanatban érzékelt valamit, és kinyújtotta a kezét, de gyorsan vissza is rántotta, amikor a veszélyesen forró víz az ujjaihoz ért. Heves szívdobogással állította be a vizet a forráspont alatti értékre, majd becsukta maga mögött az ajtót, és állt, hagyta, hogy elborítsa a víz.

Észre sem vette, hogy sír, amíg a zuhanyzó ajtaja ki nem nyílt, és Lucas a karjait köré fonva átölelte, miközben hangtalanul sírt, a könnyei forrónak érződtek a férfi széles mellkasán, a teste remegett az érzelmektől, miközben a férfi stabilan tartotta.

– Á, Katie! Meg fogjuk találni a fivéredet! Ígérem!

Kathryn először nem tudott válaszolni, képtelen volt annyi levegőhöz jutni, hogy bármit is tegyen a síráson kívül. De amikor már teljesen kisírta magát, a hangja karcos volt a könnyeitől, amikor megszólalt.– Nem csak Danielről van szó. Hanem az a szörnyű hely. Tudtad, hogy ő...

– Egy részét tudtam. Mi, vámpírlordok nem igazán szoktunk barátilag találkozgatni, úgyhogy még sosem jártam nála. De tudtam, hogy Klemenshajlamai inkább a...degradáció felé hajlanak, és az embereim tájékoztattak arról, hogy mit találtak, mielőtt elindultunk. Sajnálom, hogy mindezt látnod kellett.

– Tudod – mondta hangosan szipogva –, találkoztam néhány ügynökkel, akik a gyermekpornográfiával foglalkozó munkacsoportban dolgoznak, és utaltak arra, hogy milyen dolgokkal találkoznak. De amikor ma láttam Klemensnek azt a szörnyű gyűjteményét... Örülök, hogy meghalt!

– Igen – értett egyet Lucas. – Csak azt sajnálom, hogy ennyit magával kellett vinnie.

– De ők is ott éltek. Biztosan...

– Néhányuk valószínűleg osztozott az ízlésében, de nem mindegyikük. A vámpír és a gyermekei közötti kötelék erős, Kathryn! Még azok közül is sokan, akik gyűlölték őt, képtelenek lettek volna szembeszállni vele.

– Akkor őket sajnálom, de a többieket nem!

Érezte, hogy a férfi megcsókolja a feje búbját, és megpróbált elhúzódni. – Ne csináld! – tiltakozott.– Mocskos vagyok!

– Akkor ezzel valamit kezdenünk kell – mondta vontatottan a férfi, és hallatszott az ír akcentusa.

A nő mögé nyúlt, és felpattintott egy műanyag flakont, megszaglászta a tartalmát, mielőtt a lány fejére csepegtetett volna belőle.

– Meg tudom csinálni, te nem...

– Engedd meg, acuisle! Csak lazulj el!

Megfordította a lányt, amíg háttal nem állt a mellkasához, a nagy teste védte őt a leömlő víztől. Erős ujjai megmasszírozták a nő fejbőrét, betöltve a gőzölgő zuhanyfülkét a sampon friss illatával, megtöltve Kathrynorrlyukait tisztító illattal, a Klemens búvóhelyének zsíros miazmája helyett. Kathrynhátrahajtotta a fejét, és hagyta, hogy a férfi dolgozzon, élvezve izmainak elegáns hullámzását, a mögötte álló testének szilárd erejét. A szomorúság hulláma friss könnyeket csalt a szemébe. Tudta, hogy ez nem tarthat sokáig. Nemsokára vissza kell mennie Virginiába, a munkájához és az ottani életéhez. Mindezt itt kell majd hagynia – Lucast is beleértve. Kettejük kapcsolata lehetetlen volt. Több ezer mérföld választotta el az életüket, és ez csak a távolság volt. A nő az FBI-nak dolgozott, a férfi pedig egy átkozott vámpírlord volt. Hogy működhetne ez valaha is közöttük? Éppen annyira nem tudta megváltoztatni azt, aki volt, ahogy Lucas sem tudta volna abbahagyni a vámpírlétet. Lehajtotta a fejét, hogy Lucas ne lássa a könnyeit. Soha nem sírt, de most hirtelen nem tudta abbahagyni.

Lucas ujjai megálltak, és a lány azt hitte, a férfi valahogy megérezte, hogy sír, de aztán Lucas a vállára csúsztatta a kezét, és azt mondta: – Készülj fel az öblítésre! – Lassan a vízsugár alá fordította, és gyengéd nyomással előrebillentette a fejét. Miután a sampon eltűnt, balzsamot masszírozott a hajába – Kathryn pedig reménytelenül beleszeretett egy olyan férfiba, aki értékelte, hogy szükség van balzsamra.

A gondolatai megálltak. Szerelem? Nem szerethette Lucas Donlont mindazon okok miatt, amelyeket már korábban is mondott magának.

– Lazíts, a cuisle! – ismételte meg a férfi, a fülébe mormolva. – Majd én vigyázok rád!

Vigyáz rá? Mit értett ez alatt? Nem volt szüksége senkire, aki gondoskodik róla... Ó!

Lucas ügyes kezei tusfürdőt simítottak a nő hátára, vállára és a karjára. Mindegyik kezét külön-külön felemelte, megmosta az ujjai között, megmasszírozta a körmeit és a körömágybőrét, lesikálva Klemens minden egyes mocskát. Lefelé haladt a fenekéhez, és ingerlően megszorította, mielőtt ujjait a lány farpofái közé csúsztatta volna, egyik ujját a fenekébe csúsztatva, mielőtt lejjebb siklott, hogy megérintsea punciját.

Kathryn halkan felnyögött, és hagyta, hogy a feje a férfi vállára essen. Elfordította a fejét, és szája találkozott a férfi szájával. Az ajkai és a bőre forró volt a zuhanytól, de a szája, amikor a lány körbeforgatta a nyelvét, hűvös és finom volt. A férfi erősenmegszívva mélyebbre húzta a lány nyelvét a szájába, mielőtt elengedte volna, hogy csókokat hintsenvégig a nyakán, egészen a válláig, ahol gyengéden beleharapott a kulcscsontja feletti puha bőrbe.

Kathryn érezte a tusfürdő hideg siklását, ahogy a férfi a mellkasára csorgatta, majd Lucas kezének meleg simogatását, ahogy a tenyerébe vette a melleit, és kemény kavicsokká ingerelte a mellbimbóit, majd ahogy lejjebb vándorolt a keze. Megmosta a bordáit, a hasát, és még lejjebb, amíg ujjai a puncija redőihez nem értek, incselkedő érintésekkel játszadozott a csiklója fölött és körül, meg-megsimogatva a vaginája szélét, megtagadva közben tőle, hogy ujjai akár csak rövid ideig is belemerüljenek éhes puncijába. Kathryn a férfi kezére tette a kezét, lejjebb, mélyebbre nyomta a férfi kezét, követelve, amit akart.

De Lucas csak kuncogott, és kivette a kezét a lány combjai közül, majd megfordította, hogy ismét szembeforduljon vele. Még több tusfürdőt nyomott a kezére, letérdelt, hogy megmossa a lány lábát, a csípőjétől a lábujjáig, óvatosan megmosva és masszírozva mindkét lábfejét, miközben Kathryn a férfi nedves hajába fonta az ujjait, fájdalmasan tudatában annak, hogy Lucas szája olyan közel van vágya középpontjához. Majdnem felsikoltott, amikor a férfi nyelve hirtelen egészen lassan végigsiklott a résén, felnyalva az izgalma nedvességét, mielőtt végigsimított volna a csiklóján. A férfi ajkai összezárultak az érzékeny csücsök fölött, és Kathryn azt hitte, elájul, amikor a férfi erősenmegszívta, a duzzadt gyöngyöt az ajkai közé húzta, majd kiengedte, újra és újra, amíg meg nem telt vérrel, amíg Kathryn testének minden idegszála kielégülésért sikoltozott. Megmarkolta a saját melleit, könyörtelenül megcsípte a mellbimbóit, kétségbeesetten próbálva csillapítani a nyomást, a szükséglet egy részét, amely elárasztotta az érzékeit.

Lucas a nő háta mögé nyúlt, hogy hatalmas kezeivel megmarkolja a fenekét, és a helyén tartsa, miközben kínozta, olyan dolgokat éreztetve vele, amiket még soha senkivel nem érzett, olyan dolgokat kívántatva meg vele, amikről tudta, hogy lehetetlen. A lány kinyitotta a száját, hogy könyörögjön, hogy hagyja abba, vagy hogy talán örökké folytassa. Nem tudta, mit mondott volna, mert abban a pillanatban Lucas összezárta a fogait a csiklóján, és ráharapott. Ekkor valóban felsikoltott, miközben az orgazmus villámcsapáskéntvégigviharzott a testén, lángra lobbantva minden idegvégződését, aktiválva minden izmát, és minden szőrszálát talpra állítva, ahogy az extázis hullámai cikázva végigsöpörtek a testén, hogy már alig tudott talpon maradni. Kathryn Lucas haját rángatta, és sikoltozva élvezte a gyönyört, amíg az orgazmus el nem rabolta még a lélegzetét is, és már csak a férfi nevét tudta sóhajtani.

Lucas még egyszer utoljára végigsimított a nő punciján a nyelvével, a szeme aranyszínben izzott, amikor felnézett rá, és megnyalta az ajkait, láthatóan élvezve a vért, amit a csiklójából szívott. Hirtelen felállt, kemény izmos teste végigcsúszott az övén, miközben a zuhanyzó falához szorította. A nő érezte a férfi izgalmának tömör hosszát, ahogy a nyaka köré emelte a karját. Lucas megragadta a nő combját, és lábát a csípője köré húzva magasabbra emelte, amíg bele nem csúsztathatta a farkát a lány vágyteli nedvességébe. Kathryn felnyögött, és lehunyta a szemét, elárasztotta a bársonnyal borított márvány érzete, ahogy a vastag péniszbelé nyomult.

– Nyisd ki a szemed, Kathryn! – követelte Lucas, a hangja mély és érdes volt.

Kathryn felemelte a szenvedélytől elnehezült szemhéjait, és pillantása találkozott a férfi aranyló tekintetével. Lucas tartotta a tekintetét, miközben dugni kezdte, egyik kezét a feneke alá szorította, a másikat a csempefalnak nyomta, miközben hosszú, lassú mozdulatokkal csúszott be és ki, hagyta, hogy a nő érezze a farkának minden egyes centiméterét, ahogy belemerült a még mindig remegő hüvelyébe, a medencéje minden egyes becsapódásával megérintve a lány remekül felizgatott csiklóját. Kathryn megnyalta az ajkait, izzadság csorgott az arcáról, miközben a forró víz tovább záporozott körülöttük. Lucas tekintete rövid időre a lány szájára esett, majd visszatért a szeméhez, és a férfi arckifejezése hirtelen egyre határozottabbá vált, ahogy a mozdulatai egyre sürgetőbbé váltak. A feneke erősebben megfeszült a csípőjére fonódott lábak alatt, és a férfi egyre gyorsabban kezdett mozogni, minden egyes lökéssel mélyebbre hatolva, a teste nedvesen csapódott a nőéhez.

Lucas felmordult, és Kathryn szeme elkerekedett, amikor a férfinak előbukkantak az agyarai. Lucas tekintetében ragadozó csillogás jelent meg, miközben röviden megcsípte a lány ajkát és állkapcsát, majd végül megnyalta a nyakát, és a nyelve hűvös simítással megérintette a lány füle alatti nagy vénát. A nő szíve hevesen kalapált, a lélegzete szaggatottá vált, amikor a férfi nyelvét az agyarainak sima siklása váltotta fel. Lucas kissé felemelte a fejét, és beleharapott a vénába.

És ekkor Kathryntehetetlenül felzokogott, amikor a második orgazmus is magával ragadta a testét, belső izmait megfeszítette a férfi farkán, a vérét olvadt lávává változtatta, ahogy végigszáguldott az ereiben, olyan gyönyört hordozva, amit szinte túl sok volt neki egyszerre elviselni. A lába görcsösen megfeszült Lucas csípője körül, a sarka a férfi izmos fenekébe fúródott, miközben a hüvelye erősen összeszorult, nem volt hajlandó elengedni a férfit, még akkor sem, ha Kathryn egy része könyörgött, hogy ez maradjon abba. A mellkasát összeszorította egy olyan érzés, amit nem akart tudomásul venni, nem akart érezni, de már túl késő volt. Túl késő.

– Túl késő – suttogta, miközben Lucas végül a lánynak dőlt, mindketten kimerültek és remegtek.

– Túl késő mihez, a cuisle? – suttogta zihálva.

– Nem tudom – hazudta a lány. – Nem tudom, mit mondtam.

Lucas maga mögé nyúlt, szétválasztotta a lány lábát, és óvatosan leeresztette, amíg mindkét lába a csempézett padlóra nem ért.

– Lemossalak?

Kathrynellökte a férfi a kezét, és nevetést kényszerített magára. – Épp eleget mosdattál már egy éjszakára! Magaddal foglalkozz!

– Egyáltalán nem vagy vicces! – mormogta, miközben gyorsan beszappanozta és leöblítette magát. Amikor végzett, odahajolt egy utolsó gyengéd és sóvárgó csókra, és valamit a fülébe suttogott, mielőtt elhúzódott, és otthagyta a zuhany alatt, hogy egyedül fejezze be a tusolást. A szavak írül voltak, így a lány tehetett úgy, mintha nem hallotta volna, nem tudta volna, mit jelentenek, de az igazság az volt.... Nem kellett tudnia a szavak valódi jelentését, mert ott volt abban, ahogy a férfi mondta, ahogy az ajkai lágyan a füléhez simultak, ahogy a szótagok legördültek a nyelvéről. Szerette őt, és ez összetörte a szívét.